A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2015. október 29. napján bűnösnek mondta ki G. P. II. r. vádlottat elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntettében, dr. M. G. IV. r. vádlottat parancs iránti engedetlenség bűntettében, és őket megrovásban részesítette.

A bíróság
– az I. r. dr. B. L. J. vádlottal szemben két rendbeli elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége,
– a III. r. dr. D. J. L. vádlottal szemben folytatólagosan elkövetett elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége és három rendbeli elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége,
– az V. r. M. Z. vádlottal szemben elöljárói gondoskodás elmulasztásának vétsége,
– a VI. r. B. S. vádlottal szemben elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége,
– a VII. r. K. A. vádlottal szemben három rendbeli elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége,
– a VIII. r. R. K. vádlottal szemben elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége,
– a IX. r. L. S. vádlottal szemben elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége,
– a X. r. D. J. vádlottal szemben elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége,
– a XI. r. K. L. vádlottal szemben elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége,
– a XII. r. M. L. vádlottal szemben elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége,
– a XIII. r. B. A. O. vádlottal szemben elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége és
– a XIV. r. P. T. vádlottal szemben elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége miatt indult büntetőeljárást a bűncselekmények elévülése miatt megszüntette.

A bíróság az ítélet szóbeli indokolásában kifejtette: II. rendű vádlott az elöljárói kötelességét azzal szegte meg, hogy amikor egyik alárendeltje a televízió székházának megvédésére vonatkozó parancsát nyíltan megtagadta, az alárendelt kötelességszegése után a szükséges intézkedéseket elmulasztotta, így őt nem váltotta le, nem vonta ki onnan, illetve később a felelősségre vonás érdekében eljárást sem kezdeményezett. Ez a mulasztás a közbiztonságra jelentős hátránnyal járt, mivel az ostromlók a székházat elfoglalták, és a televízió kénytelen volt beszüntetni az adást.

Az ítélet szerint II. rendű vádlottnak a televízió székházának megvédésére irányuló parancsa ellenére dr. M. G. a rendőröket a televízió épületéből kivonta, a bejárat őrizetlenül maradt, így vált lehetővé, hogy az ostromlók a székházat elfoglalják. Engedetlensége a közbiztonságra szintén jelentős hátránnyal járt.

A többi vádlott tekintetében a bizonyítás eredményeként a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a vád szerinti elöljárói intézkedés, illetve elöljárói gondoskodás elmulasztása súlyosabb minősítésének törvényi előfeltételéül szolgáló jelentős hátrány bekövetkezett, így a súlyosabb bűncselekmény megállapítására nem volt lehetőség.

Az indoklás szerint a vádlottak többek között nem intézkedtek arra, hogy a bántalmazásokat megakadályozzák, nem kezdeményeztek eljárásokat és vizsgálatokat azokkal szemben, akik nem készítettek jelentéseket a könnygázgránátok és gumilövedékek felhasználásáról a későbbi jogszerűség, az esetleges felelősség megállapíthatósága érdekében, nem intézkedtek a rendőrök hiányos felszerelésének pótlására, illetve a fegyelmi eljárások lefolytatását feltételtől tették függővé. Ezek olyan mulasztások, amelyek a súlyosabb minősítésnek nem lehetett az alapja.

A jelentős hátrány bekövetkezésével járó elöljárói intézkedés, illetve gondoskodás elmulasztása öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény, míg abban az esetben, ha a jelentős hátrány nem következik be, a kiszabható büntetés leghosszabb tartama csupán egy év.
A jogszabály szerint felelősségre vonási akadály, büntethetőséget megszüntető ok az elévülés, amely akkor következik be, ha a cselekmény elkövetésétől a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 3 év eltelt, és az elévülést hatósági cselekmény sem szakította félbe.

Jelen ügyben a cselekményekre 2006 őszén került sor, míg a nyomozást 2010 decemberében rendelték el, és a vádemelés is csak 2013-ban történt meg, vagyis az elévülés nem a bíróság mulasztása, hanem a jogszabály kötelező rendelkezései folytán következett be. Mivel a bírói tanács az enyhébben elbírálandó bűncselekményben látta volna a vádlottak felelősségének a megállapíthatóságát, de velük szemben a cselekmény elkövetése után 3 éven belül nem indult büntetőeljárás, így meg kellett állapítania, hogy a cselekményük elévült.

A bíróság ezért szüntette meg az I., a III. és az V-XIV. rendű vádlottak tekintetében a büntetőeljárást.

A bűnösnek kimondott vádlottakkal szemben főszabály szerint a bíróság kétféle joghátrányt alkalmazhat: büntetést vagy intézkedést. Ennek eldöntésekor az úgynevezett bűnösségi körülményeket, vagyis az enyhítő és súlyosító körülményeket veszi számba.

Az elmarasztalt vádlottak terhére többek között súlyosító körülményként vette figyelembe a bíróság azt a tényt, hogy több, mint 200 rendőr sérült meg. Javukra értékelte azt, hogy rendőri szolgálati múltjuk kiváló, és rendkívül jelentős az időmúlás (például az dr. M. G. terhére rótt bűncselekmény büntetési tételének 3 éves felső határánál háromszor hosszabb idő telt el).

Hangsúlyozta a bírói tanács elnöke, hogy a kilenc éves időmúlás, vagyis elkövetés és az elbírálás között eltelt idő a két vádlottnak nem róható fel, ezért II. és IV. rendű vádlottak esetében még büntetés kiszabása sem indokolt, elegendő joghátrány az intézkedésnek minősülő megrovás.

A jogszabály szerint megrovásban kell részesíteni azt, akinek a cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen. A megrovással a hatóság a rosszallását fejezi ki, és az elkövetőt felhívja, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlottal szemben súlyosítás, míg azon vádlottak esetében, akik vonatkozásában a bíróság megszüntette az eljárást, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása iránt fellebbezett.

A II. és IV. rendű vádlottak és védőik felmentés érdekében éltek jogorvoslattal. A III. és az V-XIV. rendű vádlottak és védőik az ítéletet tudomásul vették. Az I. rendű vádlott és védője nyilatkozatuk megtételére 3 nap gondolkodási időt tartott fenn.

A 2013. szeptember 17-én kezdődött bírósági eljárásban a törvényszék 103 tárgyalási napot tartott, több mint 200 tanú és 4 szakértő meghallgatását követően hozott ítéletet.

Budapest, 2015. november 3.

A  Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya