A Budai Központi Kerületi Bíróság 2016. november 10-én egy hónapra elrendelte annak a nőnek az előzetes letartóztatását, aki Budapesten 2016. november 7-én napközben személygépkocsival elgázolt egy 85 éves férfit, aki a baleset helyszínén meghalt. A bíróság arról is rendelkezett, hogy az előzetes letartóztatást 2 millió forint óvadék befizetése ellenében megszünteti és egyben lakhelyelhagyási tilalmat rendel el nyomon követő technikai eszköz alkalmazásával.

 

A gyanúsított a baleset bekövetkezése után a személygépkocsival megállás és a tőle elvárható segítségnyújtási kötelezettség teljesítése, valamint a rendőrség értesítése nélkül elhagyta a helyszínt.  Később jelentkezett telefonon a rendőrhatóságnál. Az ügyészség a gyanúsított előzetes letartóztatását indítványozta, szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére hivatkozva. A gyanúsított védője óvadék iránti kérelmet terjesztett elő, egyben indítványozta enyhébb kényszerintézkedés elrendelését.

 

A bíróság az ügyészi indítványt részben megalapozottnak, a védő indítványát megalapozottnak találta. A bűncselekmény megalapozott gyanúját a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv, helyszínrajz fényképmelléklet, tanúvallomások, rendőri jelentések, tanúvallomások és okiratok támasztják alá. A bíróság indokolásában hangsúlyozta, hogy a gyanúsított baleset utáni magatartására, a bűncselekmény jelentős tárgyi súlyára és a kiszabható büntetés nagyságára, valamint a közlekedési előéletére tekintettel megalapozottan feltehető, hogy a gyanúsított jelenléte kizárólag csak kényszerintézkedés elrendelésével biztosítható. Ezt fokozza az a tény, hogy felmerülhet annak a lehetősége, hogy az elkövetett bűncselekmény súlyosabban minősülhet a további nyomozás eredményeképpen. Az előzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságát legsúlyosabban korlátozó, azt ténylegesen elvonó kényszerintézkedés, azt csak az elkerülhetetlenül szükséges esetekben és mértékig szabad elrendelni. Az előzetes letartóztatás ugyanakkor nem minősíthető előrehozott büntetésnek, hanem a büntetőeljárás sikerének a biztosítását szolgáló intézkedés. 

 

Az Európai Jogok Európai Egyezményének 5. cikke, a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának 9. cikke, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Határozatában és Ajánlásában megfogalmazott elvek közül a legfontosabb: „a kényszerintézkedés alkalmazása ne legyen automatikus, a szabadságelvonás kivételes eszköz, a megvonás vagy korlátozás csak a feltétlenül szükséges esetben és csak a feltétlenül szükséges ideig tartson.” Az emberi jogok fokozottabb tisztelete azt kívánja, hogy a bíró mérlegelése során keresse meg a kényszerintézkedésnek azt a legenyhébb fajtáját, amely még alkalmas a büntetőeljárás sikerének biztosítására. 

 

 

Budapest, 2016. november 10.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya