A gyanúsítottak élettársak, J. Sz. B.-nek két kiskorú gyermeke van, egy három éves kisfiú és egy két éves kislány. A gyanúsított édesanya rendszeresen megszegte szülői kötelezettségét, élettársa H. L. J. gyanúsított pedig nevelési kötelezettségéből adódó szabályokat, a gyermekek nevelését mindketten súlyosan elhanyagolták, a gyermekekkel rendszeresen nem foglalkoztak, mindkét gyermeken látszik a szülői gondatlanság. 2016. június 22-én H. L. J. gyanúsított felügyelete alatt a lakásban egy ismeretlen személy szexuálisan bántalmazta a két éves kislány sértettet. A kislány sérüléseit az édesanyja észlelte, de nem tulajdonított neki jelentőséget, a kislányt bevitte a Fővárosi TEGYESZ Kmetty Utcai Gyermekotthonba, ahol segítséget nem kért, csak az esti fürdetésnél vették észre a sérülést.

 

A Fővárosi Főügyészség a szökés és elrejtőzés, valamint a bizonyítás meghiúsításának veszélye miatt indítványozta a kényszerintézkedés elrendelését. 

 

A védők elsősorban az ügyészi indítvány elutasítását és szabadlábra helyezést, másodlagosan enyhébb kényszerintézkedés, lakhelyelhagyási tilalom, illetve házi őrizet elrendelését indítványoztak.

 

A bíróság az ügyészi indítványt találta megalapozottnak.

 

A döntés szerint a gyanúsítottakkal szembeni bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúját a rendőri jelentések, a tanúvallomások, a gyermekotthon feljegyzése, az orvosi iratok és az egyik gyanúsított részbeni beismerő vallomása támasztják alá. 

 

A bíróság az előzetes letartóztatás okainak vizsgálata során megállapította, hogy a gyanúsítottak terhére rótt bűncselekmények száma, jellege, a kegyetlenség és a fokozódó agresszió jegyeit mutató elkövetési módja, a gyanú szerinti bűncselekmények időben elhúzódó jellege, azok kiemelkedő tárgyi súlya, együttesen alapozzák meg a szökés, elrejtőzés veszélyét.

 

A végzés szerint az ügyben kihallgatandó sértettek, valamint tanúk a gyanúsítottakkal korábbi közös lakókörnyezetükben élnek és velük baráti, ismerősi viszonyban állnak. Ezért megalapozottan feltehető az eljárás jelen szakaszában, hogy a gyanúsítottak szabadlábon hagyásuk esetén a tanúként kihallgatott vagy kihallgatandó személyek befolyásolásával, megfélemlítésével vagy vallomásaik visszavonására való rábírásukkal a bizonyítási eljárás meghiúsítására törekednének.

 

Hangsúlyozta a bíróság a védői érvek kapcsán, hogy nagyobb súllyal esik latba a bizonyítás eredményességében kifejeződő közérdek, mint a gyanúsítottak személyi szabadságának biztosítása. Ezért a kényszerintézkedés mellőzése vagy bármely enyhébb kényszerintézkedés elrendelése alkalmatlan lenne az eljárás céljainak biztosítására.

 

A végzés ellen a gyanúsítottak és védőik fellebbezést jelentettek be. Másodfokon a Fővárosi Törvényszék dönt jogerősen a kényszerintézkedésekről.

 

 

Budapest, 2016. július 17.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya