A Budai Központi Kerületi Bíróság 2016. december 1-jén egy hónapra elrendelte annak a férfinak az előzetes letartóztatását, akivel szemben a Budapesti XX., XXI. és XXIII. kerületi Ügyészség folytat eljárást jelentős értékre elkövetett lopás miatt. 

 

A nyomozó hatóság azzal gyanúsítja a férfit, hogy 2016. február 29-én egy csepeli ékszerüzlet kirablásában társtettesként vett részt. A bűncselekmény elkövetése után a tettesek gépkocsival elmenekültek a helyszínről. Az időközben helyszínre érkező rendőrök üldözőbe vették a gyanúsítottakat, majd kettőjüket – miután menekülés közben villanyoszlopnak ütköztek és árokba hajtottak – rövid időn belül elfogták, őket  az ügyészség bíróság elé állította és jelenleg jogerős szabadságvesztés büntetésüket töltik. A most elfogott férfi a harmadik társuk.

 

Az ügyészség a gyanúsított előzetes letartóztatásának elrendelését, a gyanúsított védője az ügyészi indítvány elutasítását, illetve másodlagosan enyhébb kényszerintézkedés alkalmazását indítványozta.  

 

A bíróság az ügyészi indítványt megalapozottnak, a védő indítványát alaptalannak találta.

Az elkövetővel szemben a megalapozott gyanút a genetikai szakértői véleményen túl a tanúvallomások, a szemle jegyzőkönyvek, a rendőri jelentések, valamint a bűnjelként lefoglalt tárgyak támasztják alá. A gyanúsított a cselekménnyel kapcsolatban a rendőrségen nem tett vallomást, ugyanakkor a bírósági ülésen tett nyilatkozata szerint lényegében elismerte azt.

 

A gyanúsítottat a bíróság korábban egy alkalommal lopás vétsége miatt próbára bocsátotta, vele szemben jelenleg más büntetőeljárás is folyamatban van.

 

Az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára és a várható büntetés nagyságára, valamint az elfogása körülményeire is figyelemmel megalapozottan feltehető, hogy a gyanúsított szabadlábon hagyása esetén a hatóságok elől megszökne, elrejtőzne, ezért az eljárási cselekményeken való részvétele másképp nem lenne biztosítható. 

A bíróság figyelembe vette a gyanúsított rendezett életkörülményeit, ugyanakkor az elkövetett cselekmény súlya alapján és azért, mert beazonosítására és elfogására csak hosszabb idő után került sor, az eljárás jelenlegi szakaszában még megállapítható a szökés, elrejtőzés közvetlen veszélye. 

 

A bíróság megvizsgálta az enyhébb kényszerintézkedés alkalmazásának lehetőségét, azonban úgy ítélte meg, hogy a házi őrizet feltételei nem állnak fenn. A lakhelyelhagyási tilalom pedig az eljárás jelenlegi szakaszában a gyanúsított személyi körülményei ellenére is annyira súlytalan lenne, hogy az nem szolgálná a büntetőeljárás érdekeit. Mindezek miatt a bíróság a legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazását tartotta indokoltnak.

 

A végzés nem jogerős, a gyanúsított és védője egyhébb kényszerintézkedés elrendelése iránt fellebbezett.

 

 

Budapest, 2016. december 1.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya