A Fővárosi Törvényszék 2016. november 11-én ítéletet hirdetett T. Z. és 17 társa ellen kötelességüket megszegve, bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt indított büntetőügyben. A bíróság az eljárás 18 vádlottja közül 4 vádlott bűnösségét állapította meg.

 

A bíróság T. Z. I. rendű vádlott bűnösségét minősített adattal visszaélés, 4 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadása és hivatali visszaélés bűntettében állapította meg, ezért 2 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottat az ellene emelt 8 rendbeli bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette, 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett befolyással üzérkedés bűntette és 4 rendbeli hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. M. V. II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 4 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadása, 2 rendbeli befolyással üzérkedés és 1 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében, ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. A II. rendű vádlottat az ellene 8 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette, 2 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete, 5 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette és 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

 

A bíróság dr. E. Zs. A. III. rendű vádlottat befolyással üzérkedés bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek a végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az ellene bűnsegédként, bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. I. Gy. IV. rendű vádlottat hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és befolyással üzérkedés bűntette miatt, mint visszaesőt 2 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek a végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette és a próbaidőre elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. Az ellene 2 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette, 2 rendbeli hivatali vesztegetés bűntette és 2 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A bíróság a többi vádlottat az ellenük vesztegetés miatt emelt vád alól felmentette. Valamennyi vádlott felmentését a bizonyítékok hiánya eredményezte.

 

A Budapesti Nyomozó Ügyészség 2015 márciusában érkezett vádirata szerint az I. rendű vádlott a NAV Bűnügyi Főigazgatóságán alezredes fokozatban teljesített szolgálatot, ahol titkos információgyűjtéssel kapcsolatban látott el kapcsolattartói feladatokat. A rendelkezésére álló nyilvántartásokból kiválasztotta azokat az ügyeket, amelyek érintettjei – a feltételezése szerint – nagyobb vagyonnal rendelkeztek és büntetőeljárás megindulása esetén előzetes letartóztatásba is kerülhetnek. A II. rendű vádlott feladata volt, hogy már a titkos információgyűjtés során, további közvetítők bevonásával, felvegye a kapcsolatot a kiválasztott személyekkel és tájékoztassa őket arról, hogy nagyobb összeg – általában 10 millió forint – ellenében elintézik, hogy ne induljon büntetőeljárás, illetve már nyílt nyomozás esetén vállalták, hogy az eljárással érintett személyeket informálják a bizonyítékokról és a tervezett nyomozati cselekményekről. A már előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottaknak pedig segítséget ígértek ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül szabadlábra kerülhessenek. 

 

 

A IV. rendű és az V. rendű vádlottak feladata volt, hogy a büntetőeljárással érintett személyekkel lefolytassák ezeket a megbeszéléseket. Tekintettel arra, hogy az I. rendű vádlott és társai által kért anyagi ellenszolgáltatás általában többmilliós nagyságrendű volt, a megbeszéléseken lehetőséget biztosítottak a vesztegetőknek arra, hogy a bűnszervezethez kapcsolódó dr. E. Zs. A. III. rendű vádlottnál helyezzék letétbe az ígért anyagi ellenszolgáltatást. A vádiratban megjelölt további 13 vádlottal szemben az ügyészség több vádpontban emelt vádat, többnyire azért, mert egyes nyomozások vagy büntetőeljárások során közvetítőkön keresztül az I. rendű vádlotthoz fordultak információért vagy segítségért, és ezekért cserébe anyagi ellenszolgáltatást ígértek vagy nyújtottak. A bíróság az ítélet szóbeli indokolását a bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapított történeti tényállás ismertetésével kezdte, amely valamennyi tényállási pontban eltér az vádirati tényállástól. A bíróság feladatát nehezítette, hogy az eljárás során - a II. rendű vádlott kivételével – a vádlottak nem tettek vallomást. Az ügyészség rendkívül szűk körben ajánlott fel bizonyítékokat, szinte kizárólag lehallgatási anyagok álltak a bíróság rendelkezésére. Néhány vádpont esetében voltak okirati bizonyítékok is, amelyek általában arra vonatkoztak, hogy melyik érintett személlyel szemben, korábban milyen nyomozati cselekmény, illetve büntetőeljárás volt folyamatban. Több vádponttal kapcsolatban cégiratokat is benyújtott az ügyészség. 

 

A bíróság felhívta a figyelmet arra, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény értelmében a vádlottak bűnösségének bizonyítása az ügyészt terheli és a bíróság hivatalból nem köteles beszerezni azokat a bizonyítékokat, amelyek a vádlottak bűnösségére mutatnak. A titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés jogszabályi hátterének a rövid ismertetése után az eljáró bíró elmondta, hogy az ügyben tett feljelentés után folytatott titkos információgyűjtés  lehallgatási anyagát a nyomozó hatóság nem törvényesen szerezte be, ugyanis a feljelentést követően - a jogszabályokra figyelemmel - kizárólag titkos adatszerzésre lett volna lehetősége. Ennek ellenére azonban a feljelentés megtétele után is folytatódott a titkos információgyűjtés, amelynek anyagát azonban a bíróság kirekesztette a bizonyítékok köréből, bizonyítékként nem vette figyelembe azokat. A bíróság nem fogadta el azt az ügyészi álláspontot, hogy az I. rendű vádlott esetében a hivatásánál fogva speciális körülmények állnak fenn a lehallgatási anyagok felhasználása során, a jogszabályok ugyanis mindenkire egyformán vonatkoznak. Kiemelte azt az alkotmánybírósági határozatot, amely leszögezi, hogy a bűnüldözési kockázat minden büntetőeljárásban az államot terheli és célszerűségi szempontok nem játszhatnak közre, a jogszabályokat minden esetben, mindenkivel szemben be kell tartani.

 

A bíró hangsúlyozta, hogy a lehallgatási anyagokat a bíróság egyébként is csak akkor tudja értékelni, ha azt egyéb bizonyítékok is alátámasztják. Jelen ügyben azonban szinte kizárólag a lehallgatásokról készült összefoglaló jelentések és jegyzőkönyvek álltak bizonyítékként rendelkezésre. Az ügyészség által felajánlott beszélgetések viszont nem voltak minden esetben alkalmasak arra, hogy a bíróság a vádirattal azonos tényállást állapítson meg. Az ügyészség hivatkozott arra, hogy a NAV tájékoztatása szerint az I. rendű vádlottnak egyáltalán nem volt hozzáférési jogosultsága a vádiratban megjelölt, folyamatban lévő nyomozások irataihoz, adataihoz, ennek ellenére szerezte meg az ügyekkel kapcsolatos információkat. A bíróság azonban megállapította, hogy a 16 vádpontból a NAV csak 4 vádponttal kapcsolatban nyilatkozott úgy, hogy az I. rendű vádlottnak nem volt az eljárások adataihoz hozzáférési jogosultsága. A bíróság valamennyi vádlottnál tényállási pontonként megjelölte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és részletesen értékelte azokat. Kifejtette, hogy ezek alapján az eljárás 18 vádlottja közül 4 vádlott bűnösségét találta megállapíthatónak. 

 

Budapest, 2016. november 11.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya