A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2016. november 4-én ítéletet hirdetett a D. L. és M. I. ellen lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt indult büntetőügyben. A bíróság a vádlottakat bizonyítottság hiányában felmentette, a bűnjelként lefoglalt fegyvereket elkobozta. 

 

Az ügyészség a két férfit társtettesként elkövetett, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettével vádolta. A vádirat szerint az I. rendű vádlott felkérte az egyik ismerősét, V. T.  hogy, béreljen neki egy garázst. 2013. október 1-jén mindkét vádlott megjelent a Budapesten, a Marina-parton található garázsnál és megkérték V. T-t, hogy parkoljon be a vádlottak ismerősének birtokába került autóval, majd a kulcsot adja át neki. Ezt követően 2014. február 3-án a vádlottak a garázsban álló kocsi csomagtartójába, egy sporttáskában elrejtve, lőfegyvereket és lőszereket helyeztek el. Az autóban elrejtett lőfegyverek és lőszerek megszerzésére és tartására a vádlottaknak nem volt engedélye, ezeket a nyomozó hatóság aznap lefoglalta. A bíróság az indokolását annak kifejtésével kezdte, hogy az ítéleti tényállást a vádirattól részben eltérően állapította meg, ugyanis nem lehetett bizonyítani az eljárás során, hogy 2014. február 3-án a vádlottak valóban megjelentek a garázsnál és a gépkocsit saját kulccsal kinyitva, annak csomagtartójába - egy sporttáskában elrejtve - lőfegyvereket és lőszereket helyeztek el.

 

Ezt követően részletesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A vádlottak végig következetesen tagadták bűnösségüket. Az eljárás kezdetekor tett ellentmondásos vallomásokat követően, az eljárás során végig egybehangzóan állították, hogy közös barátjuk, Sz. A. kérésére béreltették ki a garázst, akinek tartozásai voltak és ezért szerette volna elrejteni az autóját. A bérlés intézését azért bízták V. T-re, mert ilyen ügyekben már többször segített nekik. Az autóval is V. T. parkolt le, majd átadta a bérleti szerződést (amit szintén ő kötött meg) és a kulcsot a vádlottaknak, akik az autó elhelyezésekor le sem mentek a garázsba, V. T. még a parkolót sem mutatta meg nekik. A bérleti díjat az I. rendű vádlott banki átutalással fizette 2013. decemberig, amikor Sz. András meghalt. Ezután senki nem fizette tovább a garázs bérleti díját, ami a bíróság álláspontja szerint megerősíti a vádlottak védekezését, hogy valóban Sz. András kérésére bérelték ki a garázst.

 

A bíró szóbeli indokolásában elmondta, hogy az egyetlen tanú, aki a járművel kapcsolatba került és akit a bíróság meghallgathatott, az a V. T., akit a vádlottak a garázs bérléssel megbíztak. A  tanú vallomásai azonban nem voltak ellentmondásoktól mentesek. Sz. Andrást, aki a vádlottak által előadottakat akár megerősíteni, akár cáfolni tudta volna, nem lehetett meghallgatni, mert elhalálozott. A nyomozás során meghallgatott két tanú, akik Sz. A-t ismerték, megerősítették, hogy az elhunytnál többször láttak fegyvereket és rendkívül sok tartozása is volt. Az eljárás során a szomszéd helyen parkoló autó tulajdonosát is meghallgatták, aki elmondta, hogy a vádbeli gépjármű valóban ott parkolt, de ott soha semmilyen mozgást nem látott, a vádlottakat pedig egyszer sem látta a garázsban, sem az autó környékén. A bíróság kiemelte, hogy az eljárás egy névtelen telefonos bejelentésre indult, amelyben csak annyi hangzott el, hogy militáns ruhába öltözött személyek valamit pakolnak az autóba. Ebben a bejelentésben sem hangzott el semmilyen adat, amely alapján az elkövető személye vagy az, hogy mit pakolnak, beazonosítható lett volna.

 

Sem a fegyvereken, sem a sporttáskán, sem pedig az autón semmilyen azonosításra alkalmas ujjlenyomatot nem talált a nyomozóhatóság. A nyomozás során beszerzett lehallgatási anyag szintén nem volt alkalmas annak bizonyítására, hogy a fegyvereket a vádlottak helyezték el az autóban. Az eljáró bíró az indokolását azzal foglalta össze, hogy nincsen sem kamerafelvétel, sem tanú, semmilyen egyéb adat arra vonatkozóan, hogy a vádlottak bármikor is a garázsban jártak volna és a kocsit felnyitva ők helyezték volna el a lőfegyvereket. Nem megállapítható, hogy az autónak tulajdonképpen ki volt a tulajdonosa, a használója, és az sem, hogy ki pakolta bele a lőfegyvereket és a lőszert. Az sem volt megállapítható, hogy a vádbeli napon helyezték volna a fegyvereket a gépkocsiba. A bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelve és mérlegelve, a bíróság az eljárás során minden kétséget kizáróan, ítéleti bizonyossággal nem tudta megállapítani a vádlottak bűnösségét, ezért bizonyítottság hiányában felmentette őket. Az ítélet nem jogerős. Az ügyész bűnösség megállapítása, büntetés kiszabása végett fellebbezést jelentett be.

 

Budapest, 2016. november 4. 

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya