A Fővárosi Törvényszék 2016. december 20-án kihirdetett elsőfokú nem jogerős ítéletével elutasította a Magyar Állam és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. mint vagyonkezelő felpereseknek a Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft. és a Magyar Szocialista Párt alperesek ellen használati jog törlése iránt indított keresetét.

 

A felperesek többek között azt kérték, hogy a bíróság a Budapest, V. kerület Alkotmány utca 2. szám alatti ingatlanra a tulajdoni lapon az I. rendű alperes Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft. javára bejegyzett használati jogot érvénytelenség jogcímen ítéletével törölje, egyben kötelezze a Politikatörténeti Intézetet, hogy az általa használt teljes ingatlan- és épületrészeket 30 napon belül adja ingóságaitól kiürített állapotban a tulajdonos Magyar Állam birtokába. Keresetükben előadták, hogy az 1990. május 31-én a II. rendű alperes Magyar Szocialista Párt és a Magyar Szocialista Párt Párttörténeti Intézete közötti szerződés használati jog alapításáról elnevezésű megállapodás, az 1996. január 29-én kelt Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) - Magyar Szocialista Párt (MSZP) - Politikatörténeti Intézet (PTI) közös nyilatkozata, valamint az 1996. március 20-i keltezésű, a KVI, az MSZP és a Politikatörténeti Intézet közötti megállapodás semmis, érvénytelen. Hangsúlyozták, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat. A használati jog törlését elsődlegesen az érvénytelenségre hivatkozva, másodlagosan pedig azért kérték, mert álláspontjuk szerint a bejegyzett használati jog megszűnt, ugyanis az I. rendű alperes jogelődjének számító Politikatörténeti Intézet átalakulással történő megszűnése a használati jog mint személyhez kötődő jog megszűnését vonta maga után. 

 

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Ellenkérelmükben többek között kifejtették, hogy a megállapodás megkötésekor a hatályos jogszabályoknak megfelelően jártak el, az I. rendű alperes ellenértékért (ugyanis a használati jogért cserébe lemondott egy másik ingatlan használati jogáról), jóhiszeműen, az ingatlan-nyilvántartásban bízva szerzett használati jogot. A szerződés megkötésekor hatályban volt jogszabály alapján felpereseknek a bejegyző és a törlő határozatok kézbesítésétől számított 60 napon belül, egyébként pedig 3 éven belül volt lehetőségük törlési per indítására, ez a jogvesztő határidő pedig a kereset benyújtásakor már lejárt. A jogutódlással kapcsolatban pedig többek között kifejtették, hogy az átalakulással a Politikatörténeti Intézet nem megszűnt, hanem a jogszabály által biztosított lehetőséggel átalakult közhasznú társasággá.

 

A bíróság az ítélet indokolásában többek között kifejtette, hogy a lényeget illetően a felperesek ingatlan-nyilvántartási törlési keresetet terjesztettek elő, ezért a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kellett, hogy a törlési per jogszabályi előfeltételei fennállnak-e. A bejegyzés alapjául szolgáló okiratok keletkezésének időpontjában az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (Tvr.) volt hatályban. A Tvr. 31. § (1) bekezdése kimondja, hogy az érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült a kötelezettség alól, addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának, illetőleg a bejegyzés alapjául szolgáló határozat megtámadásának helye van. A (2) bekezdés értelmében azzal szemben, aki további bejegyzés folytán - az előző bejegyzés érvényességében bízva- , jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított 3 év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt. Mivel a felek álláspontja eltérő volt, a bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a Tvr. 31. § (1) vagy (2) bekezdése irányadó, az I. rendű alperes közvetlen vagy további jogszerző, használati joga kitől ered, és amennyiben további jogszerző, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett-e jogot. A kereset érdeme (azaz a jogutódlás és az érvénytelenség kérdése) ugyanis csak akkor vizsgálható, ha a törlési per indításának feltétele fennáll, a jogszabályi határidő megtartott. A bíróság álláspontja szerint I. rendű alperes jogszerzését megelőzte II. rendű alperes jogszerzése, melyet felperesek érvénytelennek tartanak. Ennek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli ingatlanrész tekintetében a közvetlen jogszerző a II. rendű alperes (az MSZP), míg az I. rendű alperes (PTI) további jogszerzőnek minősül.

 

A Tvr. védelemben részesíti a jóhiszemű szerzőt és az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége alapján a jogszabály időbeli korlátokat állít a törlési kereset megindítására, a határidők jogvesztőek. Jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot, az ilyen módon szerző jóhiszeműsége mellett vélelem szól. A vélelemmel szemben a törlési keresetet indító felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy az alperesek rosszhiszeműek voltak és a szerzés ingyenes volt. A bíróság álláspontja szerint az ellenérték fejében való szerzés nem kizárólag meghatározott pénzösszeg megfizetésével valósulhat meg, hanem az történhet akár vagyoni értékű jogról való lemondással is. A felperesek tehát a törvényi vélelmet nem tudták megdönteni, ezért a törlési per megindítására Tvr. 31. § (2) bekezdésében írt 3 éves határidő volt irányadó.

 

A bíróság megállapította, hogy a felperesek a 3 éves objektív határidőt a keresetlevél benyújtásával mindenképpen elmulasztották, a határidő legkésőbb 1999. március 22-én lejárt. Erre tekintettel nem volt lehetőség az I. rendű alperessel szembeni törlési kereset érdemi vizsgálatára, a bíróság a felperesek törlési keresetét elutasította.

 

Felperesek a másodlagosan azon a jogcímen kérték a bejegyzés törlését, hogy a bejegyzett jog megszűnt. Mind a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok keletkezésének időpontjában hatályos Tvr., mind pedig a 2010-es névváltozás átvezetéséről szóló ingatlannyilvántartási határozat meghozatalakor hatályos 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) szerint ebben az esetben csak akkor van helye keresetindításnak, ha a földhivatali eljárásban a bejegyzés nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá azokat eredménytelenül kísérelték meg. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperesek semelyik földhivatali határozattal szemben nem éltek fellebbezéssel, és jelen eljárásban sem ajánlottak fel bizonyítást arra nézve, hogy az ingatlan-nyilvántartási hatóság felé bármilyen kérelemmel éltek volna annak átvezetése érdekében, hogy a bejegyzett jog megszűnt. A bíróság ezért a jogszabályi előfeltételek hiányában a felperesek ezen törlési keresetét is érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

2016. december 20. 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya