A Fővárosi Törvényszék 2017. február 16-án kihirdetett elsőfokú ítéletében elutasította dr. Matolcsy György felperesnek dr. Bárándy Gergely alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított keresetét.

 

A felperes kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogának megsértését, az alperes 2016. május 16-án tett parlamenti felszólalásában elhangzott kijelentése miatt. A sérelmezett kijelentést dr. Bárándy Gergely az Országgyűlésben tette a felperes válaszát követő viszonválaszban és azt mondta, hogy „nem a Nemzeti Bank munkatársai vagy általában a Nemzeti Bank lopta el a közpénzt, hanem ön és az ön környezete, és az ön családja.” A felperes a jogsértés megtörténtének megállapításán túl kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest megfelelő elégtétel adására, azaz az alperes juttasson el egy olyan közleményt a Magyar Távirati Iroda részére, amelyben sajnálkozását fejezi ki az elhangzott kijelentés miatt. Emellett kérte az alperes kötelezését 1 millió forintos sérelemdíj megfizetésére is.

 

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

 

A bíróság az ítéletében megállapította, hogy a kereseti kérelem nem alapos.

 

A bíróság az ítélet szóbeli indokolásának elején elmondta, hogy először abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy dr. Bárándy Gergely alperes által tett kijelentés tényállítás vagy véleménynyilvánítás volt-e. A következetes bírósági gyakorlat szerint tényállítás formájában is megfogalmazható vélemény, és ebben az ügyben a felperes által sérelmezett kijelentés is egy tényállításban megfogalmazott véleménynyilvánítás volt. Ezt követően a bíróság azt vizsgálta, hogy az elhangzott vélemény sérti-e dr. Matolcsy György személyiségi jogát.

 

A bíróság megállapította, hogy a felperes státusza mindenki előtt ismert és a perben hivatkozott közéleti vita nagysága is egyértelmű. A bíróság feladata volt állást foglalni arról, hogy a szóban forgó törvénymódosítással és a Magyar Nemzeti Bank alapítványaival kapcsolatban folytatott közéleti és politikai vita milyen mértékű tűrési kötelezettséget kívánt meg a felperestől. A bíróság álláspontja szerint a felperes országos szintű közszereplő, ezért a társadalmilag széles körben ismert tárgyú vita során kifejtett, valóban markáns kritika nem sérti a személyiségi jogait. Az alperes közlése nem haladta meg az Alaptörvényben megfogalmazott véleménynyilvánítási szabadság korlátait.

 

Megjegyezte továbbá, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a személyiségi jog területe az utóbbi években az egyik legdinamikusabban fejlődő jogterület. A bírói gyakorlat fejlődési irányával kapcsolatban utalt az Alkotmánybíróság 7/2014. számú határozatára, kiemelve, hogy a közügyek vitatásának kiemelkedő alkotmányos jelentősége azzal jár, hogy a közéleti szereplők személyiségének védelmében a szólás- és sajtószabadság szűkebb körben korlátozható. Ugyanez a határozat kimondja, hogy „különösen fontos alkotmányos érdek, hogy a polgárok és a sajtó bizonytalanság, megalkuvás és félelem nélkül vehessenek részt a társadalmi és politikai vitákban. Ellene hatna ennek, ha a megszólalóknak a közéleti szereplők személyiségvédelmére tekintettel széles körben kellene tartaniuk a jogi felelősségre vonástól.” Ebben leszögezte az Alkotmánybíróság azt is, hogy „a politikai véleménynyilvánítás fokozott védelme mind a közügyekben megfogalmazott értékítéletekre, mind pedig a közügyek körébe tartozó tényállításokra vonatkozik.”        

 

Az ítélet nem jogerős.

 

Budapest, 2017. február 16.

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály