A Fővárosi Törvényszék 2016. február 5-én ítéletet hirdetett a H. István és társai ellen emberen végezhető kutatás szabályai megszegésének bűntette miatt indult büntetőügyben.

A bíróság H. István I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése bűntettében, mint társtettest. Ezért őt egy évi szabadságvesztésre ítélte, amelynek a végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. A vádlottal szemben 6.100.000 Ft vagyonelkobzást is elrendelt. A bíróság T-né dr. J. Ilona II. rendű, M. Györgyné III. rendű és C. Lívia IV. rendű vádlottakat szintén bűnösnek mondta ki emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése bűntettében és őket is a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

A Fővárosi Főügyészség 2014. július 25-én emelt vádat dr. H. István és 3 társa ellen az emberen végezhető kutatás szabályai megszegésének bűntette miatt.
A vádlottak közül az I. rendű vádlott biológus, a II. rendű és a IV. rendű vádlottak orvosok, a III. rendű vádlott pedig ápoló.
A vádirat szerint az I. rendű vádlott kikísérletezett egy „antigént” és egy immunizáló kezelést, amelyeknek az alkalmazásával - meggyőződése szerint - az érelmeszesedés megelőzhető, illetve gyógyítható. Ez az „antigén” egy teljes mértékben nem azonosítható koleszterinvázas vegyület, amelyet a betegek szervezetébe juttatnak annak érdekében, hogy kifejlessze a koleszterin elleni immunitást.
A kezelésre a médiából, illetve az ismerősöktől tudomást szerző, jellemzően érelmeszesedésben szenvedő betegek jelentkeztek az I. rendű vagy a III. rendű vádlottnál, aki a kezelés helyszínéül szolgáló Budapest VIII. kerületi orvosi rendelőben dolgozott ápolóként, valamint IV. rendű vádlott miskolci magánrendelőjében. A budapesti rendelőben legkevesebb 45 személy részére végeztek immunizáló kezelést és a IV. rendű vádlott miskolci rendelőjében szintén hosszabb ideig, több beteget kezeltek ugyanazzal az eljárással. Az ügyészség szerint a vádlottak ehhez a tevékenységhez szükséges hatósági engedélyekkel nem rendelkeztek.

Az eljáró bíró az ítélet szóbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy a bíróság a jogszabályok alapján jár el és biztosítania kell a jogszabályok érvényesülését, azaz azokat kell betartania és betartatnia. A bíróság az eljárás során nem vizsgálta, hogy az I. rendű vádlott által előállított szérumban milyen hatóanyagok voltak, ezek az emberi szervezetre káros vagy gyógyító hatással voltak-e. Kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy a vádlottak által folytatott tevékenység engedélyköteles tevékenység volt-e, és ők rendelkeztek-e ezekkel a szükséges hatósági engedélyekkel.

Az eljárás során a bíróság megállapította, hogy az I. rendű vádlott által kifejlesztett „antigén” ismeretlen hatású szer és kimeríti az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvény (2005. évi XCV. tv.) által meghatározott gyógyszer fogalmat, aminek az előállítása és a forgalomba hozatala engedélyköteles tevékenység. Az I. rendű vádlott azonban nem rendelkezett erre vonatkozó hatósági engedéllyel. A szernek az emberi szervezetbe juttatása az egészségügyről szóló törvény (1997. évi CLIV. tv) alapján emberen végezhető kutatásnak minősül. Ennek a tevékenységnek a folytatása szintén hatósági engedélyhez kötött, amellyel a vádlottak egyike sem rendelkezett.

Az, hogy a vádlottak a kezelésre jelentkező személyektől vért vettek, azt feldolgozták, a vérkomponenst lefagyasztva tárolták, majd visszajuttatták a páciens szervezetébe, autológ véradásnak minősül a 3/2005. (II.10.) EüM rendelet alapján. A vádlottak ehhez a tevékenységhez nem rendelkeztek működési engedéllyel és nem tartották be a rendelet minőségbiztosításra vonatkozó szabályait sem.

Az eljáró bíró hangsúlyozta, hogy az eljárás során semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy az I. rendű vádlott bármikor is kezdeményezett volna bármilyen hatóságnál engedélyezési eljárást. A vallomásában elmondta, hogy szándékosan nem engedélyeztette az általa előállított szert, mert attól félt, hogy az engedélyezési eljárás során ellopják a tudását.

Az ítélet indokolása során a bíróság megjegyezte, hogy sem a nyomozás, sem pedig a bírósági eljárás során nem derült ki, hogy hol és hogyan, milyen körülmények között állítja elő az I. rendű vádlott a szérumot, amelyet a saját elmondása szerint egy „szatyorban” tárolt. Sehol nem talált a nyomozó hatóság olyan helyet, ami arra utalt volna, hogy steril laboratóriumi körülmények között készült volna. Arra vonatkozóan sem merült fel semmilyen adat, hogy az emberi szervezetbe jutva milyen hatást vált ki a beadott szer.

Mindezek alapján a bíróság megállapította a vádlottak bűnösségét és a büntetlen előéletükre is figyelemmel a kiszabott szabadságvesztés mértékét a törvény által előírt minimumban határozta meg, a végrehajtását pedig próbaidőre felfüggesztette.

Az ítélet az I. rendű vádlott és védőjének fellebbezése miatt nem jogerős.

Budapest, 2016. február 8.

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya