A Fővárosi Főügyész 2013. március 19-én emelt vádat Jozef R. és társa ellen, az 1998. február 11-én, előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt, amely a sajtóban „Fenyő-gyilkosság” néven vált ismertté. 

 

Már megkezdődtek a perbeszédek, amikor az ügyészség 2014. szeptember 17-én vádat emelt a budapesti Aranykéz utcában, 1998. július 2-án történt robbantás miatt J.R-el és P.T-valszemben, előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen és sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntette miatt. A bíróság ezt a vádat a „Fenyő-gyilkosság” miatt folyamatban lévő büntetőügyhöz egyesítette és így folytatta tovább az eljárást.

 

A Fővárosi Főügyész 2015. július 3-án emelt vádat a harmadik olyan ügyben, amelyet a bíróság az előző két eljáráshoz egyesített. Ebben a vádiratban az ügyészség az alvilágban Cinóberként ismert D. F. sérelmére, szintén előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettével vádolta J. R., P. T. és F. A. vádlottakat.

 

Az ügyész perbeszédében indítványozta, hogy a bíróság Jozef R. I. rendű és P. T. III. rendű vádlottakat ítélje életfogytig tartó fegyházbüntetésre, L. T. II. rendű és F. A. IV. rendű vádlottakat pedig fegyházban végrehajtandó, határozott időtartamú szabadságvesztésre. 

 

A védők perbeszédeikben a vádlottak felmentését kérték.

 

A bíróság a három cselekményből kettőben tudott bűnösséget megállapítani: a Fenyő J. sérelmére és az Aranykéz utcában elkövetett bűncselekményért Jozef R. vádlottat életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte azzal, hogy leghamarabb a maximális harminc év letöltése után szabadulhat, utána pedig végleg el kell hagynia Magyarországot, míg az Aranykéz utcai cselekmény felbujtójaként P. T. III. rendű vádlottat – akiről a bíróság álláspontja szerint nem volt megállapítható, hogy az elkövetés minden fontos részletéről, köztük arról, hogy J. R. több ember életét is kioltja, illetve sokét veszélyezteti, előzetesen tudott – 13 év fegyházbüntetéssel szankcionálta a bíróság.

 

Ezzel szemben kevés bizonyíték állt rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy L.T. II. rendű vádlott volt a Fenyő-ügyben J. R. bűntársa, ezért az ő bűnösségét a bíróság nem tudta megállapítani.

 

Ugyancsak felmentéssel zárult a D. F. sérelmére elkövetett emberöléssel kapcsolatos bizonyítás is. A vádlottat terhelő tanúk szavahihetősége nagyban megkérdőjelezhető volt és vallomásaikat az ugyanilyen tanúk vallomásán kívül más bizonyíték a bizonyossághoz szükséges bizonyító erővel nem támasztotta alá, így J. R. I. rendű vádlottat és a vád szerinti felbujtóit, P. Tamás III. rendű és F. A. IV. rendű vádlottat – akárcsak a Fenyő-ügyben L. T-t – bizonyítottság hiányában felmentette a bíróság.

 

A tanács elnöke az ítélet indokolásában kitért arra, hogy a bíróság szerepe nem a bűncselekmény kinyomozása, hanem annak eldöntése, hogy a nyomozók által beszerzett és az ügyészség által felhasznált bizonyítékok alátámasztják-e a vádat vagy sem. Ha valamely bizonyítandó ténnyel kapcsolatban halvány kétség is marad, a vádlottat fel kell menteni. 

 

Hangsúlyozta, hogy ebben az ügyben a rendkívüli időmúlás (a cselekmények 1996 decembere és 1998 júliusa között történtek), a tanúk jelentős részének alvilági és egymáshoz, valamint az akkori rendőrséghez fűződő kapcsolatai és a nyomozás korábbi anomáliái nagyban megnehezítették a tisztán látást. Nem könnyítette meg a helyzetet az sem, hogy kevés objektív bizonyíték állt rendelkezésre.

 

Kitért arra, hogy a 2012 körül újraindult nyomozásban résztvevő nyomozók munkája nagyra értékelendő, a vádat képviselő ügyész ügyismerete és munkája egészen kiváló volt, és a védelem sem időhúzásra törekedett – ami az el nem évülő cselekmények miatt egyébként sem számított volna enyhítő körülménynek –, hanem komoly érdemi védekezésben merült ki a tevékenysége.

 

Rámutatott, nem az ügyész hibájára vezethetőek vissza a felmentő rendelkezések és a védőknek sem róható fel, hogy az ügyben a bíróság két vádlott bűnösségét ki tudta mondani két cselekményben. A rendelkezésre álló bizonyítékokból annyit lehetett megállapítani, amennyit a bíróság ítélete tartalmaz, többet és kevesebbet sem: a DNS-maradványok és a kamerafelvételek, a rájuk vonatkozó szakértői vélemény, továbbá azon kevés tanú vallomása, akiknek nem fért kétség a szavahihetőségéhez, nem volt cáfolható.

 

A bíróság a II. rendű L.T., és a IV. rendű F. A. vádlottak előzetes letartóztatását megszüntette.

 

Az ítélet a bejelentett fellebbezések miatt nem jogerős. Az eljárás másodfokon, a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.

 

Budapest, 2016. március 31.

 

A Fővárosi Törvényszék sajtóosztálya