A férfi az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz benyújtott panaszában sérelmezte, hogy egy vérplazma gyűjtéssel foglalkozó vállalkozás nem fogadta őt mint donort és kizárta a vérplazma adományozásból. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatában megállapította, hogy a felperest amiatt, hogy hajléktalanszálló a bejelentett lakcíme, a plazmaközpontban miatt hátrány érte. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság ezért azt vizsgálta, hogy a vállalkozás intézkedése hajléktalan státusza miatt érte-e a panaszt benyújtó férfit, és a tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, és ésszerűen indokolható-e. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatában azt állapította meg, hogy a panaszt benyújtó férfi vérplazma adományozásból történő kizárását közegészségügyi-járványügyi szempontok, a betegek érdekeinek védelme, vér- és minőségbiztonsági követelmények indokolták, ezért a kizárásnak ésszerű indoka volt.

 

A hatóság határozatával szemben a panaszt benyújtó férfi, mint felperes keresetet terjesztett elő és kérte annak felülvizsgálatát.

 

A bíróság a keresetet elutasította és indokolásában rámutatott, hogy a felperest a vállalkozás az alkalmazott minőségbiztosítási rendszere alapján zárta ki a vérplazma adományozásból. A minőségbiztosítási rendszernek a magyar egészségügyhöz képest szigorúbb feltételei alkalmazását a vérplazma felhasználásával készült készítményeket kapó betegek testi egészséghez fűződő, az Alaptörvényben elismert jogának magasabb szintű biztosítása indokolta.

 

A bíróság megállapította, hogy az alperes Egyenlő Bánásmód Hatóság helytállóan értékelte úgy, hogy a férfi kizárásának az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő és ésszerű indoka volt, ezért a vérplazmagyűjtéssel foglalkozó vállalkozás nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét.

 

Az ítélet jogerős.

 

Budapest, 2016. március 1.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya