A Fővárosi Törvényszék 2016. augusztus 30-án kihirdetett ítéletével a „Magyarok Nyilai-ügyben” végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki B. Gy. vádlottra és 14 társára, két terhelt felfüggesztett szabadságvesztést kapott. B. Gy-t társtettesként elkövetett terrorcselekmény, felbujtóként elkövetett testi sértés és kényszerítés bűntette miatt tizenhárom év fegyházra és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte a törvényszék és megállapította, hogy mindezt bűnszervezetben követte el. A vádlottat a bíróság emiatt kizárta a feltételes szabadság kedvezményéből.

 

A többi vádlott közül S. J. 12 év, négy férfi: Sz. F.; P. L.; P. G.,; T. Cs. Z.; 10 év, M. Cs. M. 9 év; Sz. E. I. 7 év 10 hónap; F. R. Z. 7 év 2 hónap; N. Z. P. 6 év 10 hónap; B. G. 6 év,; Gy. B. 5 év 4 hónapot kapott. Három embert: J. G. P; B. B-t és K. Cs-t pedig 5 év fegyházbüntetésre ítélte a törvényszék.

Ketten, B. A. 10 hónap; R. K. 1 év 2 hónap, végrehajtásukban 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönt kaptak.

 

Az ítélet szerint a „Magyarok Nyilai” nevű csoportot B. Gy. hozta létre azzal a céllal, hogy erőszakkal megváltoztassa a kormány politikáját, és félelmet keltsen egyes kormánypárti politikusokban, illetve a lakosságban. A vádlottak 2007-2009. év között Molotov-koktélos és robbantásos támadásokat követtek el az akkori kormánypártok pártirodái és politikusaik otthonai ellen. Felgyújtották a Broadway Jegyiroda kirakatát és két melegbárt. A Hír TV műsorvezetőjét, Csintalan Sándort 2007 decemberében az otthonánál, egy teremgarázsban bántalmazták. A bíróság nem találta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy a „Vörös Csepel” nevű szórakozóhely elleni támadást a vádlottak követték el.

 

A vádlottak a tárgyalási szakban tagadták a bűncselekmények elkövetését. Az indoklásban a bíróság rámutatott arra, hogy a vádlotti felelősség megállapításában meghatározó jelentősége volt a lehallgatási anyagoknak, az azok alapján készült jegyzőkönyveknek és a magnófelvételeknek. A védelem kétségbe vonta ezen terhelő bizonyítékok felhasználhatóságának jogszerűségét, eljárásjogi kifogásokra hivatkoztak. A törvényszék álláspontja szerint azonban a bizonyítékként történő értékelésük és felhasználhatóságuk eljárásjogi akadályba nem ütközött. Megállapította a bíróság azt is, hogy az informatikai szakértő által a vádlottak számítógépeiről mentett adatok ugyancsak felhasználhatók bizonyítékként, azok manipulálására adatot nem talált. A felvételek és a mentett adatok tartalma összhangban állt többek között az egyik vádlott beismerő és társait terhelő nyomozati vallomásával, illetve egy tanúként meghallgatott elkövetőtárs vallomásával is. 

 

A Büntető Törvénykönyv szerint a terrorcselekményt az követi el, aki valamely, a jogszabályban felsorolt személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, és ezzel többek között állami szervet arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, illetve célja a lakosság megfélemlítése. A jogi minősítés kapcsán a törvényszék kifejtette, hogy a több mint egy tucat cselekmény elkövetésének a célja az volt, hogy megfélemlítsenek politikusokat azért, hogy egyes jogszabályokat ne szavazzanak meg. 

 

Hangsúlyozta a törvényszék, hogy a vádlottak által megvalósított cselekmények nem állíthatók párhuzamba a 2016. évre jellemző robbantásokkal, emberáldozatokkal együtt járó nemzetközi terrorcselekményekkel még akkor sem, ha az erre utaló elnevezés ugyanaz. A terrorcselekményt akként is el lehet követni, hogy a fenti cél elérése nem követel emberi életet, viszont a rongálással vagyoni javak szenvednek kárt.

 

A kiszabható büntetés – a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó szabályok figyelembe vétele mellett - 10 évtől 20 évig vagy akár életfogytig terjedő szabadságvesztés volt. A büntetés kiszabásakor az irányadó középmérték 15 év volt. B. Gy. esetében a bíróság nyomatékos enyhítő körülményként értékelte az igen jelentős időmúlást és azt a tényt, hogy a terrorcselekmények során személyi sérülés nem történt. Súlyosító körülmény volt ugyanakkor a nagyszámú részcselekmény, az éveken át zajló, kitartó elkövetés és a cselekményekben vállalt vezető szerepe. Az ügyész előzetes letartóztatás elrendelését kérte a kiszabott büntetés nagyságára figyelemmel mindazokra a vádlottakra, akiket a törvényszék végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtott. 

 

A bíróság B. Gy. és további 6 vádlottal szemben, akiket 9 évre és azt meghaladó szabadságvesztésre ítélt, házi őrizetet rendelt el, három terhelt esetében, akik 6 év 10 hó és 7 év 10 hó között kaptak letöltendő fegyházbüntetést, lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el. Azon vádlottak esetében, akik 6 évet, vagy kevesebbet kaptak, a törvényszék elutasította az ügyész kényszerintézkedésre vonatkozó indítványát.

 

A bíróság ezen döntését azzal indokolta, hogy a vádlottak közül a több mint 180 tárgyaláson senki nem mulasztott igazolatlanul, minden eljárási cselekményen megjelentek, együttműködtek annak ellenére, hogy mindvégig tisztában voltak a terhükre rótt cselekmények súlyával. A vádlottaknak családjuk, megélhetést biztosító jövedelmük, egzisztenciájuk, munkájuk van Magyarországon, a kötődésük erős, ez is amellett szól, hogy nem fognak eltűnni a hatóság elől. Erre figyelemmel a büntetés nagysága nem elég indok a legsúlyosabb kényszerintézkedésre, az alkalmazott enyhébb kényszerintézkedések elegendők arra, hogy a hosszabb tartamú büntetéssel sújtott vádlottakat visszatartsák a szökéstől. Sem az ítélet, sem a kényszerintézkedések nem emelkedtek jogerőre. A büntetőeljárás a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.