A Fővárosi Törvényszék 2016. szeptember 26-án másodfokú, jogerős ítéletével súlyosította az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben dr. G. Á-t bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, valamint kuruzslás vétségében, és közokirat-hamisítás bűntettében mint felbujtó.

 

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2015. november 25. napján dr. G. Á. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, illetve kuruzslás vétsége miatt halmazati büntetésül egy év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. A vádlottat három évre eltiltotta a szülész-nőgyógyász foglalkozás gyakorlásától is. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása végett és az általános orvosi foglalkozás gyakorlásától eltiltás iránt, a védő és a vádlott felmentésért, másodlagosan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezéséért, harmadlagosan enyhítésért fellebbezett. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék bírói tanácsa a kihirdetett határozatában az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A kiszabott börtönbüntetés időtartamát egy év hat hónapra súlyosította, annak három év próbaidőre történő felfüggesztését helybenhagyta. A szülész-nőgyógyász foglalkozástól eltiltás időtartamát három év helyett öt évre súlyosította és a vádlottat a szülésznői tevékenységtől is eltiltotta öt évre. A másodfokú bíróság határozatának indokolásában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt ítéleti tényállás megalapozott és helytálló, az eljárás során a bizonyítást körültekintően folytatta le. Az otthonszüléssel kapcsolatos szakmai álláspontot a cselekmények időpontjára vonatkoztatva, valamint az intézményen kívüli szülés jelenlegi szabályait pontosan részletezte az ítélet indokolása, külön kiemelve ezzel kapcsolatban a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium által kiadott állásfoglalást is.

 

Szóbeli indokolásában a bíróság kiemelte, hogy a vádlott vádbeli tevékenységét szülész-nőgyógyász szakorvosi foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, úgy követte el, hogy szakorvosi tevékenységet végzett, amikor a terhes édesanyák terhesgondozását, intézményen kívüli szülésének levezetését önállóan végezte. Az otthonszülés kockázatának, a magas rizikófaktornak a felismerése, a szülés önálló levezetése nem szülésznői kompetencia, hanem szülész-nőgyógyász szakorvosi hatáskörbe tartozik. Így a vádlott jogosulatlanul fejtett ki orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet. A tanács egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a vádlott a közokirat-hamisítás bűntettét mint felbujtó követte el. A Napvilág Születésházban született újszülött másik kerületben történő anyakönyvezésére azzal bírta rá a vádlott a szülőket, hogy azt a tájékoztatást adta számukra, hogy a gyermeket nem lehet a Születésházhoz kapcsolódóan a XII. kerületben anyakönyvezni. Ezzel a szülőket valótlanul tartalmú bejelentésre indította, amely alapján a gyermeket a szülők lakóhelye szerinti hivatalban anyakönyvezték. A bejelentéshez szükséges adatlaphoz igazolás kiállítására a vádlottnak – a foglalkozástól eltiltás okán – nem is volt lehetősége, mert így az eltiltás ellenére folytatott tevékenységére fény derült volna. A további tényállási pontokban a másodfokú bíróság osztotta az első fokon eljáró bíróság ítéletében foglaltakat, miszerint a várandós anyák egészségügyi állapotának, illetve terhességük körülményeinek ismeretében  (bakteriális fertőzés, súlyos vérzékenység, a terhességi terminus túllépése) az elvállalt tervezett otthonszülések alkalmával a vádlott személyi és tárgyi feltételek hiányában – a szülés nőgyógyász szakorvos, illetve szülésznői foglalkozás szabályait is megszegve - a szülő nő és a megszületendő gyermek testi épségét, életét közvetlen veszélynek tette ki, ezzel megvalósította a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségét. Az elsőfokú bíróság megalapozottan, a bizonyítékok okszerű és logikus mérlegelésével következtetett a vádlott bűnösségére valamennyi tényállási pontban, a cselekményeket a büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette.

 

A másodfokú bíróság szóbeli indokolásában utalt arra, hogy az első fokon kiszabott büntetést és joghátrányt azért súlyosította, mert nagyobb nyomatékot tulajdonított a súlyosító körülményeknek, nevezetesen annak, hogy a vádlott egyrészt foglalkozástól eltiltás hatálya alatt követte el a terhére rótt bűncselekményeket, másrészt annak a körülménynek, hogy a cselekmények elkövetésekor ugyanilyen jellegű, de súlyosabban minősülő bűncselekmények elkövetése miatt folyt már vele szemben büntető eljárás. Ezen nyomatékos és súlyosító körülmények miatt a halmazati büntetésül kiszabott egy év szabadságvesztés – az irányadó büntetési tétel két év négy hónap 15 nap tartamú középmértékéhez képest - nem megfelelően fejezi ki a cselekmények tárgyi súlyát, ezért a büntetési célok eléréséhez indokoltnak tartotta a másodfokú bíróság a szabadságvesztés és a szülész-nőgyógyász orvosi foglalkozástól eltiltás időtartamának emelését, továbbá ehhez kapcsolódóan a szülésznői foglalkozástól eltiltás alkalmazását is tekintve, hogy a vádlott tevékenysége annak specialitásánál fogva nem válaszható szét. Az első fokú ítélet - a másodfokú bíróság ítéletében foglalt változtatásokkal - a mai napon jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható.

 

Budapest, 2016. szeptember 27.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya