Elutasította a bíróság a gyanúsítottak letartóztatásának elrendelésére irányuló indítványt a vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben.

A bíróság rendelkezésére álló adatok alapján a terheltek megalapozottan gyanúsíthatóak a következő bűncselekmények elkövetésével. Az orvosként dolgozó gyanúsított több alkalommal pénzt fogadott el gyanúsított társától azért, hogy kötelezettségeit megszegve a rábízott, de az őt foglalkoztató kórház tulajdonát képező favipiravir hatóanyagú gyógyszerkészítményből a gyanúsított társa és annak ismerősei számára a kért mennyiséget megszerezze. Az orvos terhére róható cselekmény továbbá az is, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében a betegek ellátásnak sorrendjére vonatkozó orvosszakmai előírások betartására vonatkozó kötelezettségeit megszegte annak érdekében, hogy gyanúsított társa, valamint az ő koronavírusos beteg ismerősei soron kívüli kórházi ellátásban, illetve esetenként indokolatlan vizsgálatokban részesüljenek.

A bíróságnak észszerű kételye a gyanú megalapozottságára vonatkozóan nem merült fel.

A gyanúsítottak terhére rótt bűncselekmények jelentős tárgyi súlyúak, bizonyítottság esetén – a halmazati szabályokra figyelemmel – az orvos esetében 5-től 13 évig, társa esetében pedig 1-től 7 és fél évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők.

A körülmények ismeretében a bíróság álláspontja az, hogy a gyanú szerinti bűncselekmény büntetési tételéből eredő fenyegetettség az orvos esetében önmagában nem olyan tényező, amely a minden tekintetben rendezett körülményekkel rendelkező gyanúsított esetében olyan mértékben megnövelné a szökés, elrejtőzés veszélyét, hogy erre az okra alapozva a bíróság kényszerintézkedést alkalmazzon.

A bíróság megítélése szerint az eddig rendezett életvezetésű, beismerő vallomást tevő gyanúsítottak részéről arra sem lehet számítani, hogy jogellenesen befolyásolnák a további bizonyítást, különösen pedig a bűncselekménnyel érintetteket, valamint a hatóságokkal való együttműködési szándékuk és az eljárás során tanúsított megbánó magatartásuk a bűnismétlés veszélyét is kioltja.

Indokolásában a bíróság külön hangsúlyozta, hogy kényszerintézkedés elrendelésére csak valamely eljárási cél – úgymint a jelenlét biztosítása, illetve az eljárás befolyásolásának vagy a bűnismétlésnek az elkerülése – érdekében kerülhet sor. A megalapozott gyanú megléte csak az egyik, de önmagában nem elégséges feltétele annak, hogy a bíróság bármilyen jellegű korlátozást alkalmazhasson. Tekintettel arra, hogy a megalapozott gyanún kívül a bíróság egyik gyanúsított esetében sem tudott meghatározni olyan úgynevezett különös okot, amely alapján valamely eljárási cél elérése érdekében szükség lenne kényszerintézkedés alkalmazására, ezért eljárási cél hiányában nem alkalmazhatott korlátozást a terheltekkel szemben.

Fontosnak tartja a bíróság e körben arra is felhívni a figyelmet, hogy a kényszerintézkedés nem funkcionálhat előrehozott büntetésként. Álláspontja szerint a terheltek szabadlábon való védekezése – együttműködő magatartásukat, beismerő vallomásukat és rendezett személyi körülményeiket figyelembe véve – nem veszélyezteti az eljárás eredményességét. Mint indokolásában fogalmaz a bíróság, a megalapozott gyanú fennállása gazdasági korrupciós ügyben sem jár feltétlenül együtt a szabadlábon való védekezés korlátozásával.

Budapest, 2021. február 20. 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály