A Fővárosi Törvényszék a 2014. január 24-én kihirdetett másodfokú ítéletében részben megváltoztatta az első fokú döntést abban a büntetőügyben, amelyik egy budapesti uszodában történt 2009. júliusi haláleset kapcsán indult. A bíróság K. Z. II. r. vádlott bűnösségét halált okozó foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében állapította meg és 1 év 6 hónap, 2 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte, N. T. III. r. vádlott esetében pedig hatályon kívül helyezte az első fokú döntést, és vele szemben új eljárás lefolytatását rendelte el. A Törvényszék H. K. I. r. vádlott vonatkozásában helyben hagyta a halált okozó foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt első fokon kiszabott 1 év, 2 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetést, akárcsak az előzetes mentesítésről szóló döntést is.

A Törvényszék ítélete az I. és II. r. vádlottak esetében jogerős.

A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság első fokon H. K. I. r. vádlottat 1 év, 2 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte halált okozó foglakozás körben elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt, és a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A bíróság K. Z. II. r. vádlottat foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt 35 nap-  fizikai munkakörben végrehajtandó-közérdekű munka büntetésre ítélte, míg N. T. III. r. vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette a halált okozó foglakozás körben elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól.

A Fővárosi Törvényszék másodfokú döntésének indoklása szerint az első fokú bíróság a bizonyítási eljárást teljes körűen lefolytatta, valamennyi lehetséges bizonyítékot feltárt és értékelt, az ítéleti tényállást az I. és II. r. vádlott tekintetében helyesen állapította meg. A III. r. vádlott cselekményével kapcsolatban azonban nem állapított meg ítéleti tényállást, így nem lehetett arra következtetni, hogy terheli-e büntetőjogi felelősség vagy sem. Ez az ítélet indoklásából sem derült ki, így az sem, hogy milyen alapon jutott arra a következtetésre, felmenti az ellene emelt vád alól. A Törvényszék szerint az első fokú bíróság a III. r. vádlottat terhelő ellenőrzési kötelezettség körében nem folytatott le teljes körű bizonyítást, ezért a III. r. vádlott vonatkozásában alkalmatlan volt az érdemi felülbírálatra.

 Az ítélet indoklása szerint a szörfmedence tervezése, kivitelezése és üzemeltetése számos hiányosságot és problémát vetett fel, ezek a hiányosságok indították el azt az okfolyamatot, amelyek a sértett halálához vezettek. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a vádlottak cselekményei milyen szerepet játszottak ebben.

A Törvényszék szerint az első fokú bíróság helyesen állapította meg: H. K.y foglalkozási szabályszegése hozzájárult ahhoz, hogy a kialakult veszélyhelyzetet mulasztása folytán nem jelezte az arra illetékesnek, pedig megfelelő képzettséggel rendelkezett ahhoz, hogy felismerje: a szörfmedence kialakításánál fogva milyen veszélyeket rejt magában. Mindezzel képzettségénél fogva K. Z. is tisztában volt.

A másodfokú döntés szerint mindkét vádlott esetében elvárható lett volna annak felismerése: milyen veszéllyel jár az aknafedél hibája. Amennyiben ezt I. r. vádlott kellő körültekintés mellett felismerte volna és intézkedik a kijavítás iránt, úgy fel sem merül annak a lehetősége, hogy az aknafedél hibája balesetet okozzon. Mindezen következtetés alapján volt megállapítható a felelőssége a tragédia kapcsán.

A Törvényszék K. Z. II. r. vádlott esetében úgy ítélte meg: a vádlott tisztában volt a hiba jelentőségével, többször volt abban a helyzetben, hogy jelezze azt, mellyel megakadályozhatta volna a balesetet. Ezért amennyiben a tőle elvárható magatartást tanúsította volna, vagyis azt, hogy jelez a hiba miatt, úgy nem következett volna be a halálos baleset, ezért felelőssége abban megállapítható.

Budapest, 2014. január 24.
 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya