A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2015. november 10-én felmentette dr. K. G. I. r., dr. Sz. A. II. r. és dr. E. E. III. rendű vádlottat halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól.

 

A pótmagánvádló szülők feljelentése nyomán indított büntetőügyben a VIII. Kerületi Ügyészség a feljelentést 2012. szeptember 7. napján kelt határozatával elutasította. A pótmagánvádlók a feljelentés elutasító határozattal szemben 2012. október 2. napján keltezve panasszal éltek. A pótmagánvádlók által előterjesztett panaszt a Fővárosi Főügyészség 2012. december 18. napján kelt határozatával elutasította. A pótmagánvádlók ezt követően, jogi képviselőjük útján 2013. március 18. napján keltezve vádindítványt nyújtottak be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz címezve. Ebből következően az ügyész helyett a szülők képviselték a vádat. Azt indítványozták, hogy állapítsa meg a bíróság a vádlottak bűnösségét halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt és szabjon ki mindhármuk esetében szabadságvesztés büntetést, amelynek végrehajtását a bíróság függessze fel. A pótmagánvádlók jelentős összegű polgári jogi igényt is érvényesítettek a vádlottakkal szemben.

 

A pótmagánvádló szülők 2011-ben hosszas és elhúzódó betegség, valamint különböző egészségügyi kezelések után 10 hónapos korában elveszítették kisgyermeküket. Az I. és II. rendű vádlottak a kisgyermek kórházi kezelőorvosai voltak, a III. rendű vádlott a család gyermek háziorvosának helyettes orvosa volt.

A bíróság az ítélet szóbeli indokolásában részletesen kifejtette, hogy a büntető eljárás nyomozati szakaszában a nyomozó hatóság maradéktalanul beszerezte az elhunyt csecsemő egészségügyi dokumentációját. A különböző laboreredmények, ambuláns kezelőlapok, zárójelentések, valamint a boncolási jegyzőkönyv mind okirati bizonyítékként szerepeltek az eljárásban. Szintén a nyomozati szakban került beszerzésre igazságügyi orvosszakértői vélemény és kiegészítő szakvélemény is. 

 

A bíróság kiemelt jelentőséget tulajdonított az ügyben született szakértői véleménynek, melyre alapozva a foglalkozási szabályok megszegése egyik vádlott esetében sem volt megállapítható. A szakvélemény minden, a vádlottak szakmai szabályszegése tárgyában felmerülő kérdésre nemleges választ adott. A bíróság a szakértői véleményt készítő orvosszakértőket többször is meghallgatta az eljárás során.

 

A pótmagánvádlók sérelmezték, hogy az ügyben eljáró bíróság szinte maradéktalanul elutasította a bizonyítási indítványaikat, amelyek kiterjedt tanúbizonyításra vonatkoztak. A pótmagánvádlók szinte az összes, a kisgyermeket kezelő orvos, sőt a védőnő és a mentőszolgálat eljárt tagjainak tanúkénti meghallgatását indítványozták. Erre kitérve a bíróság hangsúlyozta, hogy a nagy számú bizonyítási indítványt azért nem találta indokoltnak és megalapozottnak, mert az egészségügyi dokumentumok hiánytalan beszerzését követően – négy év távlatában – a szülők által indítványozott tanúmeghallgatások már nem vezethetnének eredményre. A tanúk az általuk felvett egészségügyi dokumentáción túl az egyedi konkrét ügyről már új, releváns információval nem szolgálhatnának.

A bíróság megállapította, hogy nem valósult meg foglalkozási szabályszegés, ezért bűncselekmény sem, így bűncselekmény hiányában felmentő ítéletet hozott. 

A pótmagánvádlók fellebbezést jelentettek be, ezért az ítélet nem jogerős. A vádlottak és képviselőik az ítéletet tudomásul vették. 

 

Budapest, 2015. november 11.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya