A Budai Központi Kerületi Bíróság 2015. november 5-én K. Krisztián Sándor előzetes letartóztatására irányuló ügyészi indítványt elutasította és elrendelte a gyanúsított házi őrizetét abban a büntetőügyben, amelyben a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főosztály Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztálya folytat nyomozást közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt.

A házi őrizet 2015. december 5-éig tart.

A Fővárosi Főügyészség a szökés, elrejtőzés és a bűnismétlés veszélye miatt indítványozta a gyanúsított előzetes letartóztatását azzal, hogy azt javítóintézetben kell végrehajtani.

A védő az ügyészi indítvány elutasítását, illetve enyhébb kényszerintézkedés alkalmazását kérte.

A bíróság megállapította, hogy az ügyész indítvány és a védői indítvány részben volt alapos.

A végzés szerint a gyanúsítottal szemben fennáll a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja, azt a terhelt beismerő vallomása, a tanúvallomások és az egyéb nyomozati iratok támasztják alá.

A bíróság azt is megállapította, hogy a szökés, elrejtőzés veszélye a bűncselekmény igen jelentős tárgyi súlya miatt fennáll. Ugyanakkor a bűnismétlés veszélyét nem látta megállapíthatónak, mert a gyanúsított büntetlen előéletű, rendezett életkörülmények között él szüleivel, általános iskolai tanuló, egyszeri és váratlan bűncselekményt követett el, amelyből az alkalmi kábítószer-fogyasztás ténye ellenére sem következik, hogy szabadlábra kerülése esetén újabb bűncselekményt követne el.

A bíróság az ügyészi indítványt megalapozottnak találta a tekintetben, hogy a szökés veszélyének kizárására szükséges kényszerintézkedés alkalmazása, de osztva a védő álláspontját elegendőnek találta az eljárási cselekményeken való megjelenés biztosítása céljából enyhébb kényszerintézkedés elrendelését. Indokolásában a bíróság kifejtette, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzék, e jogot korlátozni, illetőleg bárkinek a szabadságát elvonni csak jogszabályban meghatározott célból és a törvényben meghatározott eljárás alapján lehet. Hivatkozott továbbá arra, hogy az előzetes letartóztatás nem minősíthető előrehozott büntetésnek, hanem az a büntetőeljárás sikerének a biztosítását szolgáló intézkedés.

Az előzetes letartóztatás a büntetőeljárás hatálya alá vont terhelt személyi szabadságát legsúlyosabban korlátozó, azt ténylegesen elvonó kényszerintézkedés, amelyet csak az elkerülhetetlenül szükséges esetekben és mértékig szabad elrendelni.

A bíróságnak az eljárás minden szakaszában, így az elrendeléskor is kötelessége vizsgálnia azt a lehetőséget, hogy a gyanúsítottal szemben alkalmazható-e enyhébb kényszerintézkedés. A bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben -  a fentiekben kifejtettek miatt - nem szükséges a legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazása, a szökés, elrejtőzés veszélye házi őrizettel és a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is kiküszöbölhető.

Budapest, 2015. november 5.

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya