A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság helybenhagyta a Budai Központi Kerületi Bíróság végzését, amellyel az elsőfokú bíróság elrendelte annak a nőnek a házi őrizetét, aki Budapesten 2016. november 7-én napközben személygépkocsival elgázolt egy idős férfit, aki a baleset helyszínén meghalt.

 

A gyanúsított ellen a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztálya folytat nyomozást halált okozó bódult állapotban elkövetett járművezetés bűntette és más bűncselekmények miatt. A Budai Központi Kerületi Bíróság 2017. február 17-én a gyanúsított előzetes letartóztatásának meghosszabbítására irányuló ügyészi indítványt elutasította, rendelkezett az előzetes letartótatás megszüntetéséről és ezzel egy időben elrendelte a gyanúsított házi őrizetét, amely az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, de legfeljebb a foganatba vételt követő egy hónapig tart. Az elsőfokú bíróság meghatározta a házi őrizet helyét, és azt is, hogy szabályainak betartását elsődlegesen a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásával kell ellenőrizni.

 

A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az előzetes letartóztatás ismételt elrendelése érdekében.

 

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy az ügyész fellebbezése nem megalapozott, az elsőfokú bíróság törvényesen döntött a legsúlyosabb kényszerintézkedés megszüntetéséről. Helyesen állapította meg, hogy az előzetes letartóztatás általános feltétele, az alapos gyanú fennáll, és helyesen értékelte az általános letartóztatás különös feltételeit is: a gyanúsított szökésének, elrejtőzésének veszélye továbbra is fennáll, és a kényszerintézkedés teljes megszüntetése esetén alappal kellene tartani újabb, szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetésétől. A másodfokú bíróság emellett kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság körültekintően elemezte a fenti veszélyekkel szemben ható családi kapcsolatokat, az okiratokkal igazolt lakhatás és eltartás tényét, valamint a gyanúsított előző házi őrizete alatt tanúsított normakövető magatartását. Osztotta az elsőfokú bíróság részletesen megindokolt álláspontját, miszerint a gyanúsított megélhetése biztosított, személyi körülményei rendezettek, igazolta idézhető lakcímét, a tartózkodási helyéül szolgáló, befogadó nyilatkozatban megjelölt ingatlan alkalmas a házi őrizet feltételeinek biztosítására.

 

A másodfokú bírói tanács megállapította, hogy helyes hangsúlyt adott az elsőfokú bíróság a terhelt azt követően tanúsított magatartásának is, hogy személyét összefüggésbe hozták a bűncselekménnyel. Miután ugyanis hozzátartozójától értesült, hogy keresi a rendőrség, önként jelentette be a tartózkodási helyét és várta meg ott a rendőri intézkedést, jelentősen mérsékelve - a közvetlenül a gázolást követő menekülő magatartásából feltehető - szökés, elrejtőzés veszélyét. A kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél ugyanis az, hogy a terhelt jelenléte biztosítva legyen a büntető eljárás során. Ebből a szempontból pedig jelentősége van annak, hogy milyen magatartást tanúsított a terhelt azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált számára: számot kell adnia tettéről.

 

A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a kerületi bíróság eleget tett törvényi kötelezettségének amikor vizsgálta, hogy a gyanúsított tekintetében alkalmazható-e olyan kényszerintézkedés, amely az eddigi előzetes letartóztatásnál kisebb korlátozás mellett is biztosítja a jelenlétét az eljárási cselekményeken, valamint visszatartja az újabb bűncselekmény elkövetésétől.

 

A másodfokú tanács egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a gyanúsított mozgását nyomon követő technikai eszközzel ellenőrzött házi őrizet elrendelése is alkalmas a mindeddig előzetes letartóztatással megvalósuló célok elérésére. Megalapozottan feltehető, hogy az eddigi előzetes fogva tartás tartama, s a kényszerintézkedés előírásainak megszegésével járó jogkövetkezmények is olyan erővel hatnak a gyanúsítottra, hogy a megjelenési kötelezettségének maradéktalanul eleget fog tenni, és tartózkodni fog attól, hogy újabb bűncselekményt kövessen el.

 

A végzés jogerős.

 

Budapest, 2017. március 08. 

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály