A Budai Központi Kerületi Bíróság 2017. január 13-án nem jogerős végzésével elutasította az ügyészség előzetes letartóztatás meghosszabbítására irányuló indítványát, rendelkezett az előzetes letartóztatás megszüntetéséről és ezzel egy időben elrendelte annak a nőnek a házi őrizetét, aki Budapesten 2016. november 7-én napközben személygépkocsival elgázolt egy idős férfit, aki a baleset helyszínén meghalt. 

 

A fenti bűncselekmény miatt a gyanúsított ismételt előzetes letartóztatását a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság rendelte el 2016. december 14-én. Azóta a megalapozott gyanú tárgyát képező bűncselekmények köre bővült, a gyanúsítottal szemben korábbi közlekedési bűncselekmény elkövetése miatt folyamatban lévő büntetőügyét egyesítették a jelenlegi üggyel.

 

Az ügyészség a gyanúsított előzetes letartóztatásának meghosszabbítását indítványozta, a gyanúsított védője az előzetes letartóztatás megszüntetését és enyhébb kényszerintézkedésként házi őrizet elrendelését kérte.

 

A bíróság az ügyészi indítványt elutasította, a védői indítványnak helyt adott.

 

A bíróság megállapította, hogy a bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúját a gyanúsított vallomása, a helyszíni szemlék jegyzőkönyvei, tanúvallomások, rendőri jelentések, szakértői vélemények, okiratok megfelelően alátámasztják.

 

A bíróság álláspontja szerint a gyanúsított szökésének, elrejtőzésének és a bűnismétlés veszélye továbbra is fennáll. E különös veszélyeket azonban a kényszerintézkedéssel kapcsolatos bírói döntés során túlnyomórészt a terhelt személyi körülményeivel és a gyanú szerinti bűncselekmény jellegével együttesen értékelve kell valószínűsíteni.  Így tekintettel arra, hogy a büntetlen előéletű gyanúsított igazolt lakhatási lehetőséggel, legális munkavégzésből származó jövedelemmel rendelkezik -  figyelemmel a nyomozás során tanúsított magatartására is - a szökés, elrejtőzés, valamint a bűnismétlés veszélye nem olyan mértékű, amely szükségessé tenné a legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását.

 

A gyanú szerinti bűncselekmények tárgyi súlya jelentős, azonban a bíróságnak az eljárás minden szakaszában azt kell vizsgálnia, hogy alkalmazható-e a gyanúsítottal szemben olyan, az előzetes letartóztatásnál kisebb korlátozással járó kényszerintézkedés, amely kellően biztosítja az eljárás céljának érvényesülését. A bíróság a szükségesség és arányosság elvét figyelembe véve a gyanúsítottal szemben a házi őrizetet, mint kényszerintézkedést mindenképpen szükségesnek, de egyben elégségesnek is ítélte meg a korábban előzetes letartóztatással elérni kívánt büntetőeljárási célok biztosítására. 

 

Mivel a korábban elrendelt előzetes letartóztatás határideje 2017. január 14-én lejárt és a kerületi bíróság annak időtartamát nem hosszabbította meg, a gyanúsított - a fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság döntéséig - házi őrizetbe került a mozgását nyomon követő technikai eszköz használata mellett.

 

A házi őrizet az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, legfeljebb a foganatba vételtől számított egy hónapig tart. A tartózkodási helyet a gyanúsított csak külön bírói engedéllyel hagyhatja el.

 

A végzés nem jogerős.

 

Budapest, 2017. január 16. 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály