A Budai Központi Kerületi Bíróság 2019. július 19-én hozott végzésében az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2019. szeptember 24-ig meghosszabbította annak a szír állampolgárnak a letartóztatását, akit az ügyészség terrorcselekmény bűntettével és más bűncselekmény elkövetésével gyanúsít.
 
Az eljárás során eddig beszerzett bizonyítékok szerint F. H. megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2016-ban Szíriában legalább 10 személy kivégezésében vett részt. A gyanúsított cselekménye bizonyítottság esetén többek között előre kitervelten aljas indokból és célból, különös kegyetlenséggel, több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének elkövetésével megvalósított terrorcselekmény bűntettének megállapítására alkalmas.

A gyanúsított kirendelt védője indítványozta védence letartóztatásának megszüntetését, ugyanis álláspontja szerint az ügyészség által prezentált bizonyítékok a megalapozott gyanú alátámasztására  nem alkalmasak. 

A Fővárosi Nyomozó Ügyészség a terhelt jelenlétének biztosítása, a bizonyítás megnehezítésének, illetve meghiúsításának és a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében indítványozta a gyanúsított letartóztatásának meghosszabbítását.

A bíróság az ügyészi indítványt megalapozottnak, míg a védő indítványát megalapozatlannak találta.

A megalapozott gyanút többek között a Terror Elhárítási Központ feljelentése, a lehallgatási adatok, az európai társszervektől beszerzett adatok, a feljelentő vallomása, valamint a terhelt cselekményével kapcsolatos videófelvétel támasztják alá.

A bíróság a védő indítványára figyelemmel indokolásában kifejtette, hogy a szakirodalom szerint a gyanúsítottat terhelő „megalapozott gyanú” azt juttatja kifejezésre, hogy a gyanúnak bizonyító tényen vagy tényeken, illetőleg ezekből levont következtetéseken kell nyugodnia. A megalapozott gyanúnak nem kell azonban a bizonyosság erejével hatnia. Az eljárás ezen szakaszában a nyomozási bíró nem a bűntett elkövetésének tényében, hanem a nyomozás létjogosultságának kérdésében foglal állást. Ez az állásfoglalás feltételezi azt a bírói meggyőződést, amely szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a bűncselekményt a terhelt követte el, azonban nem azonos erejű a bűnösség megállapításához szükséges bírói meggyőződéssel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a bűncselekményt kétséget kizárólag a terhelt követte el, míg előbbi a bűnösség nagyfokú valószínűsítésére korlátozódik.

Tekintettel a bűncselekmények jellegére, a kiszabható büntetés mértékére, valamint a gyanúsított személyi körülményeire és arra tényre, hogy korábban már találtak nála hamis okiratot, esetében megalapozottan feltehető, hogy kényszerintézkedés nélkül a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna a hatóságok számára. A bíróság megállapította azt is, hogy – figyelemmel a terhelt büntetett előéletére és a terhére rótt bűncselekmény jellegéből adódóan a személyében rejlő fokozott kockázati tényezőre – alappal kell tartani attól, hogy kényszerintézkedés hiányában a terhelt szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el. Emellett a bíróság álláspontja szerint továbbra is tartani lehet attól, hogy a gyanúsított szabadlábra helyezése esetén a bizonyítási eljárást akadályozná vagy meghiúsítaná. A bíróság a szükségesség, arányosság és fokozatosság elvét vizsgálva megállapította, hogy a gyanúsított esetében a kényszerintézkedéssel elérni kívánt célok kizárólag a legszigorúbb kényszerintézkedés – a letartóztatás – meghosszabbításával biztosíthatók.

A végzés nem végleges.

Budapest, 2019. július 22.     

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály