A bíróság a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján az abban rögzített valamennyi elv érvényesülését vizsgálta a felperes által alkalmazott általános szerződési feltételekben.  

 

Az indokolás szerint a felperes által alkalmazott kikötések nem voltak egyértelműek és a világosak a fogyasztók számára, ezért nem feleltek meg az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének. A fogyasztó nem láthatta előre, hogy a felperes által megjelölt okok hogyan befolyásolják a kamat, a díj, valamint a költség mértékét, így az erre vonatkozó általános szerződési feltételek  nem feleltek meg az átláthatóság elvének. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tévő okokat a felperes nem sorolta fel tételesen, csupán példálózó jelleggel, ezért nem felelt meg a tételes meghatározás elvének.  Az általános szerződési feltételek kikötései nem felelnek meg az objektivitás elvének sem, mert azok között van olyan is – például forrásköltség alakulása – amelynek alakulását a pénzügyi intézmény befolyásolhatja. 

 

Az ítélet szerint a felperes által hivatkozott jogszabályváltozás, hatósági rendelkezés, vagy ezek értelmezése nem a körülmények változásának mértékében hat a kamat, díj, illetve költség változásokra, ezért nem érvényesül a ténylegesség és arányosság elve sem.  

 

Az indoklás szerint az ÁSZF-kikötések a felmondhatóság elvének sem felelnek meg. A  felperes ugyan a végtörlesztés szabályai szerint, a végtörlesztési díj kifizetése mellett lehetőséget adott a fogyasztónak a szerződés megszüntetésére, azonban ez nem jelentett reális felmondási alternatívát.  Az ÁSZF-ben sérül a szimmetria elve is, mert az üzletszabályzat vagy nem ad lehetőséget a fogyasztónak a módosításra, vagy nem rögzíti ennek a lehetőségnek a garanciális szabályait.

 

Budapest, 2014. szeptember 16. 

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya