A Fővárosi Törvényszék 2018. június 14-én valamennyi vádlottat felmentette a K.B. és társai ellen, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt indult büntetőügyben.

 

A Fővárosi Főügyészség 2013-ban emelt vádat az ügyben, amely szerint 2006-ban a Magyar Posta Zrt. fővárosi irányító szervezete két saját tulajdonú, egy bérelt és egy ingyenesen használt ingatlanban működött. Mivel a bérleti szerződés lejárt, ezért a társaság igazgatósága, felügyelő bizottsága, valamint az ÁPV Zrt. igazgatósága 2006 és 2007 folyamán tárgyalt a társaság fővárosi irányító apparátusának elhelyezéséről. Az irodakoncepciót 2006 második felében alakította ki az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlott és ez az előterjesztés három lehetőséget vizsgált: a fennálló helyzet megtartását, új irodaház építését, illetve új irodaház bérbe vételét. A koncepciót K. B. I. rendű vádlott, a Magyar Posta Zrt. beruházási és ingatlan igazgatója készítette; dr. Sz. P. III. rendű vádlott, vezérigazgató nyilvánította a Magyar Posta Zrt. testületei elé terjeszthetővé, és dr. K. P. II. rendű vádlott általános vezérigazgató-helyettes terjesztette az igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság elé. A vádlottak az előterjesztésben szándékosan olyan költség és bevétel kimutatást tüntettek fel, melyben oda nem tartozó költségeket, nem reális beruházási költségeket, nem reális bérleti díjat is szerepeltettek annak érdekében, hogy az új székház bérlése tűnjön a leggazdaságosabb megoldásnak, az új székház építéssel szemben. Ezzel megszegték a vagyonkezelői kötelezettségüket és a társaságnak 10 éves viszonylatban közel 10 milliárd forint vagyoni hátrányt okoztak.

 

A bíróság az ítélet indokolása során kifejtette, hogy ez az ügy a budai Krisztina körúti ingatlannak a sorsáról szól, amelyet a közvélemény „Postapalota” néven ismer, és környezetének meghatározó, szimbolikus épülete. Az ügyben a feljelentő sérelmezte az épület értékesítésének körülményeit és a társaság irányító apparátusának elhelyezéséről szóló határozatokat, illetve az új székház irreális áron történő bérlését, az Állami Számvevőszék pedig 2009-ben készült jelentésében rámutatott a fenti döntés előkészítésének hiányosságaira.

 

A bíróság ezt követően részletesen ismertette az általa megállapított, a vádnál részletesebb ítéleti tényállást, majd kitért a bizonyítékok értékelésére. Hangsúlyozta, hogy az ügyben a szakértői bizonyításnak kiemelt jelentősége volt. A nyomozás során kirendelt egyetlen ingatlanforgalmi szakértő megállapította, hogy a vádlottak az előterjesztésükben szándékosan olyan adatokat tüntettek fel, amelyek alapján az ingatlan bérlés tűnt a legjobb megoldásnak, de valójában ez 2,5 milliárd forinttal haladta meg a bérleti díj reális összegét, és 10 éves viszonylatban közel 10 milliárdos vagyoni hátrányt okoztak. A szakértő szerint a cég számára az új irodaház építése lett volna a leggazdaságosabb megoldás. A szakvéleményének elkészítése során a székház eladásából származó árbevételt teljes egészében figyelmen kívül hagyta. Az eljárás során a bíróságnak ezzel a szakértői véleménnyel szemben kételyei merültek fel, ezért a tényállás tisztázása érdekében másik ingatlanforgalmi szakértőt, és egy közgazdasági szakértőt is kirendelt. A bíróság által kirendelt szakértők hangsúlyozták, hogy a társaság döntését annak meghozatalakor aktuális piaci körülmények figyelembevételével kell vizsgálni és megállapították, hogy az irodaház bérlet ezek alapján megfelelő döntés volt. A szakértők szerint az ingatlanértékesítéssel a vádlottak nem okoztak vagyoni hátrányt a társaságnak, hiszen egy új irodaház építése jóval nagyobb tőke igényű beruházás, mint az ingatlan bérlet. Irodaház vásárlása vagy építése hosszú távon ugyan kevesebb pénzbe kerül, mint a bérlet, de azt az építéskor egy összegben kell megfinanszírozni, míg a bérlet rövid távú pénzigénye lényegesen kevesebb. Az első szakértő az álláspontját az egész eljárás során, a kirendelt két másik szakértővel szemben is fenntartotta. Ez azonban a bíróság szerint olyan hibás és pontatlan volt, hogy a bizonyítékok köréből mellőzte.

 

A bíróság számos tanút hallgatott meg az ügyben, akik a döntéshozó testületekben képviselt álláspontjukkal egyező tanúvallomást tettek.

 

A bíróság kifejtette, hogy a hűtlen kezelés szempontjából a mérvadó az, hogy a vizsgált intézkedés a cég gazdasági érdekeit szolgálta-e és ennek értékelése során vizsgálni kell az elkövetés időszakának gazdasági körülményeit. A 2006-ban tett előterjesztés nem volt ellentétes a cég stratégiájának fókuszpontjaival. Ebben az időszakban a társaság gazdálkodásának meghatározó eleme volt a 2009. január 1-től várható postai piacnyitásra történő felkészülés, amellyel az Állami Számvevőszék 2007-es jelentése alapján a társaság késésben volt. Emiatt az üzleti eredményesség érdekében a gazdálkodás során hangsúlyos volt a társaság pénzigénye és kiemelt jelentősége volt az új logisztikai központ létrehozásának, amelyet a székház eladásából befolyt vételárból valósítottak meg. A Magyar Állam osztalék politikája miatt nyereséges gazdálkodás mellett sem volt a társaság képes arra, hogy a piacnyitásra történő felkészülés és a versenyképesség megtartása érdekében fejlesztéseket, valamint ezzel egyidejűleg nagy tőkeigényű beruházásokat is finanszírozzon.

 

Az irodaház bérlés az adott piaci viszonyok között megfelelő döntés volt, és nem okozott nagyobb vagyoni hátrányt, mint az ingatlan építés, ugyanis a Magyar Posta Zrt. nem ingatlanbefektető, ezért nem kívánta az ebből eredő kockázatokat viselni. A büntetőeljárás során a társaság új, bérelt irodaházban történő elhelyezéséről szóló döntéssel, és az ingatlanok értékesítésével összefüggésben nem állapítható meg vagyoni hátrány bekövetkezése.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

Budapest, 2018. június 14.

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály