A vádlottakkal szemben a Központi Nyomozó Főügyészség emelt vádat 2015. december 10-én. A vádirati tényállás szerint B. J. I. rendű vádlott a tulajdonában álló és az érdekeltségi körébe tartozó cégeken keresztül kapcsolatban állt a budapesti V. kerületi Önkormányzattal és a Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Zrt.-vel, valamint dr. R. L. II. rendű vádlottal, aki 2013. augusztus 31-ig a budapesti V. kerületi Önkormányzat jegyzője - így a polgármesteri hivatal vezetője - volt. Az I. rendű vádlott az önkormányzati kapcsolataival visszaélve, felkérésre intézett ügyeket cégek, illetve magánszemélyek számára az önkormányzatnál, és az ügyintézés során az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlottak bűncselekményeket követtek el. 

 

Az I. vádpont a budapesti V. kerületi Károly körúton lévő ingatlan adásvételéhez kapcsolódott. Az üzlethelyiség eladása során az önkormányzatot elővásárlási jog illette meg, de a képviselő testület úgy döntött, hogy ezzel nem kíván élni. Az adásvételt intéző ingatlanközvetítő segítséget kért az I. rendű vádlottól azért, hogy az önkormányzat az elővásárlási jogról lemondó nyilatkozatot kiadja. A felkérést az I. rendű vádlott elfogadta és dr. R. L. II. rendű vádlottól kért segítséget az ügy eredményes elintézéséhez, a megbízó számára azt a látszatot keltve, hogy a nyilatkozat kiadása a közbenjárására történt. Az ügyintézésért az I. rendű vádlott 500.000 forintot kért, amelynek kifizetésétől azonban a megbízó elzárkózott.

 

A II. vádpont szerint Sz. I. III. rendű vádlott egy Budapest V. kerületi vendéglátóhely ügyvezetőjeként az éjszakai nyitva tartás engedélyezése iránti kérelmet adott be a polgármesteri hivatalba. Ezzel egyidejűleg a III. rendű vádlott megkereste az I. rendű vádlottat és segítséget kért tőle az eredményes ügyintézés érdekében. Az I. rendű vádlott ezért 1.500.000 forintot kért és arról tájékoztatta a III. rendű vádlottat, hogy a teljes összeg átadásáig az éjszakai nyitva tartáshoz szükséges igazolást az önkormányzat nem adja ki. Az ügyintézés feltételét a III. rendű vádlott elfogadta és a kért összeget eljuttatta az I. rendű vádlotthoz. A következő nap a Budapesti V. kerületi Önkormányzat nyilvántartásba vette a vendéglátóhely éjszakai órákban történő nyitva tartását, melyről az értesítést dr. R. L. II. rendű vádlott írt alá.

 

Az ügyészség indítványozta, hogy a bíróság ítélje az I. rendű vádlottat börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, a II. rendű és a III. rendű vádlottakat pedig végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre.

 

A vádlottak az eljárás során végig tagadták a bűncselekmények elkövetését, védőik a felmentésüket kérték.         

 

A bíróság az ítélet szóbeli indokolásakor hangsúlyozta, hogy a vádlottakat bizonyítottság hiányában mentette fel, ugyanis a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését. Az ügy sajátossága, hogy egy nagyobb tárgyi súlyú, másik ügyben folytatott nyomozás során merült fel adat a vádlottak érintettségére és így került a nyomozóhatóság látókörébe ez a részcselekmény. Kiemelte, hogy a védői perbeszédekben elhangzottakkal ellentétben a vádirat törvényességével kapcsolatban nem merült fel aggály. Mivel a nyomozás során titkos adatszerzés és titkos információgyűjtés történt, hangsúlyozta, hogy az így beszerzett bizonyíték csak akkor lehet marasztaló ítélet alapja, ha azt más bizonyítékok is alátámasztják. Tekintettel arra, hogy a titkos adatszerzés és a titkos információgyűjtés durva beavatkozás az alapjogokba, ezért az így beszerzett bizonyítékok törvényessége fokozott vizsgálatot igényel. Az I. vádpont bizonyítása érdekében végzett titkos adatgyűjtés törvényességével kapcsolatban nem merült fel semmilyen aggály. A II. vádponthoz kapcsolódóan folytatott titkos információgyűjtés során beszerzett bizonyítékok felhasználása azonban törvénysértő volt, ezért ezt a bizonyítékot a bíróság kirekesztette a bizonyítékok köréből. Az eljáró bíró álláspontja szerint megállapítható volt, hogy a vádiratban megjelölt személyek egymással valóban kapcsolatban voltak, a híváslisták alapján beazonosítható, hogy egymással beszéltek. Megvizsgálva a tanúvallomásokat, azokat két csoportba osztotta. A meghallgatott önkormányzati munkatársak részéről nem hangzott el olyan, ami alátámasztotta volna a hivatali visszaélés elkövetését. A többi tanúvallomás közül részletesen elemezte az ügyben ingatlanközvetítőként szereplő tanú vallomásait és megállapította, hogy az eljárás során tett vallomásai nem koherensek és ellentétben állnak a többi tanúvallomásaival, az elhangzottak feltételezéshez elegendőek, de ennél többre nem, ezért ez a bizonyíték nem lehet az ítélet alapja. A rögzített beszélgetések során elhangzott utalások ugyan szintén felvetik az elkövetés lehetőségét, de ez minden kétséget kizáróan ezen bizonyíték alapján sem állapítható meg. 

 

Tekintettel arra, hogy a híváslistákat az ügyészség az utolsó tárgyalási napon nyújtotta be, az eljáró bíró megjegyezte, hogy szerencsésebb lett volna, ha a vádirat benyújtásakor már minden bizonyíték rendelkezésre áll, hogy azt minden eljárási szereplő kellő időben megismerhesse. Elismerte a korrupció elleni harc fontosságát, amelyet az ügyész perbeszédében hangsúlyozott, de felhívta a figyelmet a fair eljárás elvének a fontosságára is. 

 

Az ítélet nem jogerős, az ügyész jelentett be fellebbezést mindhárom vádlott terhére.

 

Budapest, 2016. június 3.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya