A Fővárosi Törvényszék 2017. november 29-én kihirdetett ítéletében kötelezte a MAL Zrt.-t, hogy kártérítésként fizessen meg a MÁV Zrt. részére 369.630.896 forintot és annak késedelmi kamatait, valamint több mint 12 millió forint perköltséget. A MÁV Zrt. 96%-ban pernyertes lett a több éve zajló perben.

 

A MAL Zrt. tulajdonában álló iszaptározó X. kazettájának északi gátja 2010. november 4-én átszakadt és a tározóból kiömlő vörösiszap elárasztotta Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A lúgos anyag megrongálta és használhatatlanná tette a Budapest-Székesfehérvár-Szombathely vasútvonalon az Ajka és Devecser vasútállomások közötti pályaszakaszt, a devecseri állomás központi oldalán fekvő vágányrészeket, valamint a saját célú vágányokat is – az oda telepített vasúti infrastruktúrával együtt. A használhatatlanná vált vasútszakasz a felperes kizárólagos tulajdonában álló, illetve a Magyar Állam kizárólagos tulajdonában, de a MÁV vagyonkezelésében lévő ingatlanokon volt.

 

A MÁV Zrt. 2010. október 6-án megkezdte a kárelhárítási-helyreállítási munkákat egy  kivitelezővel megkötött vállalkozási szerződés alapján. Az iszapkatasztrófa az előzetes felmérések szerint 1500 méter hosszúságban érintette és rongálta meg a pályaszakaszt.

 

A vasúti pályaszakasz és a biztonsági berendezések helyreállítási munkái 2010. október 20-án befejeződtek és 18 órakor megtörtént az ideiglenes forgalomba helyezés, majd mivel a sérült vágány felől még nem múlt el a veszély, ezért a közforgalom csak november 5-én indult meg. Ezt követően még további helyreállítási munkálatokat kellett elvégezni, mint például az elektromos vezetékek földbe süllyesztése, szállítással érintett útátjárók átépítése. A fő kivitelező 2010. december 10-én készült el a munkákkal és december 16-án került sor a műszaki átadás-átvételre.

 

A felperesnek a 2010 és 2014 közötti időszakban el kellett végeztetni a vegyi elhárítást, vontatási szolgáltatást, a közép- és kisfeszültségű villamos energiaellátó hálózatok, a térvilágítás, valamint a váltófűtő berendezések hibajavítását, útátjáró átépítését, az iparvágány helyreállítási munkákat, a sorompó hajtómű javítását. Ezekre a munkákra a felperes számos alvállalkozóval kötött szerződéseket, valamint további saját munkaerő és anyagráfordítási költségei is felmerültek.

 

Az elsőfokú eljárás 2010 decemberében indult: a felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze a MAL Zrt. alperest a felmerült kár megtérítésére. A Fővárosi Törvényszék 2012. december 15-én meghozott közbenső ítéletével megállapította a MAL Zrt. kártérítési felelősségét. A bíróság döntését az alperes megfellebbezte, a közbenső ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 2013. március 25-én helybenhagyta, így a MÁV Zrt. jogosulttá vált a vagyoni kárának megtérítésére. Ezt követően 2014 szeptemberétől a kártérítés összegéről folyt tovább az eljárás.

 

A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését összesen 380.793.665 forint kártérítés megfizetésére, amely a fő kivitelező és a további alvállalkozók által elvégzett helyreállítási munkák, valamint a MÁV Zrt. saját munkaerejének és anyagráfordításának költségeiből, illetve kiesett bevételeiből tevődött össze.

 

A perben az alperes vitatta a felperes által előadottakat.

 

A bíróság szóbeli indokolása során kifejtette, hogy a felperes által megjelölt kártérítési igény legnagyobb részét a helyreállítási munkákban résztvevő fő kivitelező költségei tették ki. Ezekkel kapcsolatban a bizonyítás során több szakértőből álló testület adott szakvéleményt, amelyet a bíróság aggálytalanként fogadott el az ítélkezése alapjául. A kisebb költséggel járó, további alvállalkozói munkákkal kapcsolatban az alperes vitatta, hogy szükséges volt az útátjárók és hidak felújítása. A bizonyítási eljárás során a bíróság megállapította, hogy azok egyértelműen a kárelhárítás során szennyeződtek. Ezeknek a költségeknek a bizonyításához nem volt szükség a perben külön szakértők kirendelésére.

 

A MÁV Zrt. saját munkaerejének és anyagráfordításának költségeit a felperes saját, belső dokumentációjával bizonyította, amelyeket a bíróság elfogadott. Az alperes a per során arra hivatkozott, hogy ezek a költségek nem érvényesíthetőek kártérítésként, a bíróság azonban nem értett egyet ezzel az alperesi állásponttal. A bíróság a felperes keresetét a közel 9 millió forint bevétel kiesésként érvényesített kárra elutasította, azért mert nem adott olyan, a költségeket is részletező elszámolást, ami érdemben vizsgálható lett volna.

 

A felperes 96 %-ban pernyertes lett, így ezzel arányos perköltségre tarthatott igényt, amelynek összege több mint 12 millió forint.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

Budapest, 2017. november 29.

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály