A Fővárosi Törvényszék 2018. február 28-án ítéletet hirdetett a P. G. és társa ellen, előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt indult büntetőügyben. A bíróság a vádlottakat az 1997-ben felbujtóként elkövetett emberölésért 6 év fegyházbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

 

A Fővárosi Főügyészség 2017. június 28-án érkezett vádiratában P. G. I. rendű és V. A. II. rendű vádlottakat felbujtóként, előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettével vádolta.

 

Az I. rendű vádlott 1997 augusztusában megbízta a II. rendű vádlottat azzal, hogy keressen valakit, aki anyagi ellenszolgáltatásért megöli az élettársát. A sértett korábban hosszabb ideig előzetes letartóztatásban volt, és a szabadulását követően nagyon megváltozott a magatartása, agresszívvá vált, többször bántalmazta a hozzátartozóit. A II. rendű vádlott megkereste egy ismerősét, aki 1.000.000 Ft készpénz, valamint a sértett BMW 525i típusú kocsija és arany ékszereinek a fejében elfogadta az ajánlatot és két társát is bevonta a végrehajtásba. Abban állapodtak meg, hogy a felkínált összeg felét előre kifizeti a II. rendű vádlott, a fennmaradó részt pedig a sértett megölése után. A cselekményt megelőzően egyikük, a családi házának az udvarán, kiásott egy emésztőgödröt.

A három elkövető 1997. augusztus 21-én az esti órákban elment a sértett házához és becsengetett. A csengetésre az I. rendű vádlott nyitott ajtót és a ház nappalijába vezette őket, ahol a sértett tévét nézett, majd magukra hagyta őket, s felment az emeletre. Az elkövetők ártalmatlanná tették a sértettet, majd berakták a BMW-be és elindultak az ingatlanhoz, ahol a korábban kiásott emésztőgödör volt. Az egyikük elől ment a saját kocsijával, a többiek pedig követték a sértett BMW-jével. Amikor megérkeztek, akkor a sértett még életben volt és könyörgött, hogy ne öljék meg és a megbízójuknál több pénzt ígért nekik. Ennek ellenére megfojtották, majd a fejére fekete nejlon zsákot húztak, a nyakánál megkötötték, levették az ékszereit és az óráját, majd a holttestet az emésztőgödörbe dobták, másnap pedig bebetonozták. Néhány nappal később a II. rendű vádlott átadta a kialkudott készpénz második felét az elkövetőknek, akik a személyes tárgyakon és a készpénzen osztoztak, a gépkocsit pedig eladták.

 

Az emberölés három elkövetőjével szemben a Fővárosi Főügyészség 2004-ben emelt vádat és a bíróság 2006 júniusában jogerősen bűnösnek mondta ki őket előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében. Ebben az „alapügyben” a bíróság az egyik vádlottat életfogytig tartó, a másik két vádlottat pedig 10-10 évi fegyházbüntetésre ítélte. Az eljárás során a bíróság tanúként hallgatta ki P. G-t, aki a sértett élettársa volt, és ekkor nem merült fel kétség a tanúvallomása valóságával kapcsolatban.

 

Ezt követően a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség 2008. március 14-én rendelt el az ügyben perújítási nyomozást, amelynek a célja kifejezetten a felbujtók személyének a felderítése volt és a már elítélt elkövetők büntetőjogi felelősségét nem érintette. Ennek eredményeként 2017. június 28-án az ügyészség vádat emelt P. G. I. rendű és V. A. II. rendű vádlottakkal szemben.

 

A bíróság az ítélet szóbeli indokolása során először részletesen ismertette a vádlottak vallomásait, akik az eljárás minden szakaszában tagadták a bűncselekmény elkövetését. A bíróság a vallomások értékelése során részletesen kitért azokra a bizonyítékokra, amelyek a vádlottak védekezését cáfolják. A bíróság álláspontja szerint a két vádlott vallomása egyes részleteiben ellentmondásos  volt. A bíróság számba vette azokat az eseményeket is, amelyek önmagukban ugyan nem bizonyítják a bűncselekmény elkövetését, de jelzik, hogy mindkét vádlott sok szállal kapcsolódott az emberöléshez. Ilyen például az, hogy a II. rendű vádlott a sértett halálát követően megvette a BMW-jét.

 

A bíróság részletesen kitért az „alapügyben” életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt elkövető  vallomására, akit ebben az eljárásban tanúként hallgatott meg. Az általa előadottak cáfolták a vádlottak védekezését, több kérdésben ütköztek a vádlottak által elmondottakkal. Hangsúlyozta, hogy a tanú vallomása következetes volt és a szavahihetőségében nem kételkedett, ugyanis az életfogytig tartó szabadságvesztését töltő tanúnak semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az emberölés felbujtójaként bárkit hamisan terheljen. A bíróság felhívta a figyelmet, hogy az „alapügy” vádlottjai a korábbi eljárás során azért nem nevezték meg a felbujtóikat, mert maguk is tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését. Később azonban egyikük – akinek a jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen –  egy másik büntetőeljárásban ajánlatot tett a nyomozó hatóságoknak, hogy feltárja előttük az 1997-es bűncselekmény felbujtóinak kilétét, ha az újabb eljárást megszüntetik vele szemben.

 

Ezt követően a bíróság értékelte az „alapügy” további, a tárgyaláson meghallgatott másik elkövetőjének a tanúvallomását, aki megerősítette a korábbi vádlott társa által elmondottakat. Értékelte továbbá a vádlottak és a sértett hozzátartozóinak vallomásait, a poligráfos szaktanácsadói véleményt, és az igazságügyi elmeorvos szakértői véleményét. Hangsúlyozta, hogy a vádlottak nem állnak az elmeműködés olyan korlátozott fokában, amely megakadályozná, hogy cselekményük társadalomra veszélyességét felismerjék. A poligráfos vizsgálat során pedig az I. rendű vádlott megtévesztő válaszokat adott.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

Budapest, 2018. február 28.

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály