Ítéletet hozott a Budai Központi Kerületi Bíróság a 2017 novemberében kezdődött, s vesztegetés bírósági eljárásban bűntette miatt J. R. L. ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban.

 

A 2017 augusztusában kelt vádirat szerint J. R. L. 2017. február 13-án felkereste T. Gy. védőügyvédjét, dr. K. E.-t részben azzal a céllal, hogy tőle polgári jogi kérdésben tanácsot kérjen. J. R. L. tisztában volt azzal, hogy az ügyvéd T. Gy. védője, illetve azzal a ténnyel is, hogy T. Gy. emberölés bűntette miatt személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, azaz elektronikus nyomkövető rendszer alkalmazásával elrendelt házi őrizet hatálya alatt áll. A vádlott a polgári jogi kérdésben történt tanácsadást követően megkísérelte rábírni az ügyvédet, hogy vegye rá védencét, T. Gy-t arra, hogy a lábán viselt elektronikus nyomkövető eszköz eltávolításával szökjön meg a házi őrizetből, menjen külföldre, és vigyen magával olyan iratokat, amelyek Pintér Sándor belügyminiszterrel kapcsolatosak, s adja át azokat ismeretlen személy részére. Amikor dr. K. E. egyértelművé tette, hogy nem kívánja felbujtani védencét a fogolyszökésre, a vádlott 20 millió forintot ajánlott a részére, ha mégis megteszi. Az ajánlatot az ügyvéd visszautasította.

 

A bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárást követően az ügyben eljáró ügyész perbeszédében a vádirattal egyező tényállás és jogi minősítés fenntartását, valamint szabadságvesztés büntetés kiszabását kérte, míg a vádlott védője elsődlegesen bűncselekmény és bizonyítottság hiányában a vádlott felmentésére tett indítványt.

 

A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján J. R. L. vádlottat bűnösnek találta a terhére rótt bűncselekmény elkövetésében, így egy év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, valamint egy év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, illetve a szabadságvesztés büntetés időtartamába beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött 8 hónapot.

 

Az eljáró bíró indokolásában kifejtette, hogy az ítéleti tényállást – a vádlott tagadásával szemben – dr. K. E. tanúvallomása, valamint az azt alátámasztó közvetett tanúk vallomásai és okirati bizonyítékok alapján állapította meg.

 

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében, míg a vádlott és védője – a bizonyítottság hiányára hivatkozva – a vádlott felmentése érdekében fellebbezett.

 

A bíróság az ítélet meghozatalával egyidejűleg a vádlott lakhelyelhagyási tilalmát megszüntette, a végzés ellen az ügyész fellebbezést jelentett be.

 

Budapest, 2018. június 05.

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály