Valamennyi vádlottat a bíróság meghatározott időre eltiltotta a közügyek gyakorlásától is, illetve kötelezte őket a közel 59 millió forint bűnügyi költségből rájuk eső 17 millió forint megfizetésére, míg a fennmaradó összeg az állam terhén marad.

 

Az első fokú nem jogerős ítélet szerint a vádlottak Budapestre és különböző vidéki településekre jártak, hogy lomtalanításokra kitett tárgyak, illetve fémhulladékok összegyűjtésével, valamint azok hasznosításával egészítsék ki jövedelmüket. Ekkor figyeltek fel olyan idős személyekre, akik szerintük jobb anyagi körülmények között éltek, ezért elhatározták, hogy a koruknál fogva védekezésre kevésbé, vagy egyáltalán nem képes emberek lakásába betörve, akár erőszakkal is, pénzt és más értéktárgyakat szereznek.

 

A vádlottak 2008. szeptember 24. és 2009. április 21. közötti időben tíz helyszínen 14 idős személyt támadtak meg a lakásukban az esti órákban. A bűncselekmény-sorozat akkor fejeződött be, amikor szervezett rendőri akció keretében az utolsó alkalommal a vádlottakat elfogták. 

 

A terheltek módszere az volt, hogy arcukat pulóverujjakból készített maszkkal eltakarva és kesztyűben a sértettekre rátörték az ajtót, őket brutálisan bántalmazták, fojtogatták, majd végtagjaikat megkötözték, szemüket bekötötték. A megfélemlített, megöléssel fenyegetett, magatehetetlen idős embereket ezután arra kényszerítették, hogy árulják el értékeik rejtekhelyét. 

 

Nemcsak a férfiakat, hanem az idős nőket is megverték, puszta kézzel, de botokkal is ütlegelték őket, annak ellenére, hogy ellenállást nem tanúsítottak. A bántalmazottak az ütések erejétől és sokaságától a földre estek, ahol tovább ütötték, rugdosták, néhány esetben meg is taposták a védekezésre egyáltalán nem képes embereket. A bántalmazások következtében, valamennyien különböző belső sérüléseken túl, testszerte töréses, gyakran szem, gerinc, ill. életveszélyes sérüléseket is szenvedtek. Több esetben a sértettek súlyosabb sérülésének vagy halálának elmaradása csak a véletlennek volt köszönhető.

 

Az ily módon megvert és összekötözött egyik sértett nem azonnal, hanem csak több órás szenvedés után hunyt el a helyszínen. Tőle a néhány ezer forint értékű húsárun kívül mást nem tudtak elvinni.

 

A vádlottak a lakásokat feldúlták, az értéktárgyak megszerzését követően a magukat menteni képtelen, megkötözött sértetteket magukra hagyva a helyszínről úgy távoztak, hogy az áldozatok száját betömték, a telefonzsinórokat elszakították, sőt némely esetben még nehéz, súlyos tárgyakat is raktak rájuk, azért hogy segítséget ne tudjanak kérni. Az idős bántalmazottakat sok esetben csak órákkal később, volt úgy, hogy 16 óra elteltével, rokonok, szomszédok találták meg abban az állapotban, ahogy a vádlottak otthagyták őket.

 

Az elkövetők a sértettektől kb. 9.600.000.- Ft értéket vettek el összesen, amely csak elenyésző mértékben térült meg a lefoglalással.

Az ítélet indoklása szerint a cselekmény részleteit, annak idejét, helyszínét, az elkövetés módját, az elvitt készpénzt és ékszereket a sértetti vallomások, az eltulajdonított tárgyak értékét, a sérüléseket szakértői vélemények alapján állapította meg a bíróság.

 

Mivel a támadók arcukat a bűncselekmények során eltakarták, ezért a cselekményben való részvételüket DNS, ill. nyomszakértői véleményekkel, a vádlottak egymást is terhelő vallomásaival, az autópálya-matrica kiváltásával és autópálya kamerafelvételekkel, valamint a mobiltelefonok cellainformációi alapján látta bizonyítottnak a bíróság. 

 

Ennek alapján bűnösnek mondta ki a Törvényszék R. E., M. I., R. H. vádlottakat nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, jelentős értékre, bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettében, rablás előkészületének vétségében, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, súlyos testi sértés bűntettében, erőszakkal, éjjel és csoportosan elkövetett magánlaksértés bűntettében, mint társtetteseket, 

ifj. R. E-t bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettében, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, erőszakkal, éjjel és csoportosan elkövetett magánlaksértés bűntettében, mint társtettest,

R. A. vádlottat nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, jelentős értékre, bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettében, rablás előkészületének vétségében, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, erőszakkal, éjjel és csoportosan elkövetett magánlaksértés bűntettében, mint társtettest,

K. A-t nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, rablás előkészületének vétségében, magánlaksértés bűntettében, mint társtettest.

 

Az ítélet a vádlottakat érintő egyes felmentő rendelkezések körében rámutatott, hogy néhány helyszín kapcsán azért nem lehetett bűnösséget megállapítani, mert objektív bizonyíték, DNS szakértői vélemény, autópálya vagy cellainformáció nem állt rendelkezésre, az ellentétes tartalmú vallomások pedig nem voltak alkalmasak a kétséget kizáró bűnösség megállapítására.

 

Emiatt többek között a szihalmi cselekmény, illetve az egyik, a kórházban elhunyt sértett vonatkozásában a bíróság valamennyi vádlottat felmentette a vád alól.

 

Az ítélet szerint azokban a cselekményekben, amelyekben a vádlottak felelőssége megállapítható volt és a sértett a bántalmazások következtében elhunyt vagy a halálos eredmény elmaradása csak a véletlenen múlott, két kivétellel a vádlottak csak pár ezer forint értéket tudtak magukkal vinni.

 

Az indokolás a rongálások kapcsán rámutatott arra, hogy az 50 ezer forint alatti rongálási károk az időközbeni jogszabályváltozás miatt már nem minősülnek bűncselekménynek, ezért fel kellett azok alól a vádlottakat menteni. A tulajdon elleni szabálysértési eljárást pedig a két éves jogvesztő elévülési határidő miatt meg kellett szüntetni.

 

Az indoklás szerint az 50 ezer forint feletti rongálásoknak a felelősségre vonás szempontjából nem volt jelentősége a többi más jelentősebb súlyú és büntetési tételű bűncselekmények mellett.

 

Bár az ügyész öt vádlottra kért tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, a bíróság csak id. R. El. és R. H. vádlott esetében találta megalapozottnak a vádhatóság indítványát.

 

M. I. részbeni beismerő vallomására is tekintettel, amellyel az eljárást nagyban megkönnyítette, harminc év eltelte után bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélet szerint mivel a lefolytatott bizonyítás eredményeként ifj. R. E. nem vett részt olyan cselekményben, amely az élet kioltásával járt volna együtt, R. A. csupán egy alkalommal volt részese egy olyan támadásnak, ami halálos eredménnyel járt, ill. K. A. esetében pedig a bántalmazott sértett halála az orvosi beavatkozás következtében elmaradt, ezért a bíróság elegendőnek találta a határozott, de hosszú tartamú szabadságvesztés kiszabását, amelynek mértékét az általuk elkövetett többi cselekményben való részvételükhöz mérten állapította meg.

 

Az ítélet nem jogerős, mivel mind az ügyész, mind a vádlottak és védőik fellebbezést nyújtottak be, ezért abban a Fővárosi Ítélőtábla dönt másodfokon.

 

A fellebbezések ellenére a vádlottak előzetes letartóztatását a bíróság továbbra is fenntartotta a kiszabott büntetés mértéke és a szökés, elrejtőzés miatt.

 

 

Budapest, 2014. január 6.

Sajtó-és Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya