A Fővárosi Törvényszék 2018. május 18-án – megismételt elsőfokú eljárásban – ítéletet hirdetett T. J. és K. T. vádlottak ellen csalás miatt indult büntetőügyben. A bíróság megállapította a vádlottak bűnösségét és T. J. I. rendű vádlottat 687 rendbeli csalás miatt 4 év börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra, K. T. II. rendű vádlottat pedig 173 rendbeli csalás bűntette miatt 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A bíróság kötelezte az I. rendű vádlottat több mint 1 milliárd 370 millió forint polgári jogi igény és annak törvényes kamatai megfizetésére.

 

A Fővárosi Főügyészség 2010-ben emelt vádat az I. rendű vádlottal szemben 5 rendbeli különösen nagy kárt okozó, 290 rendbeli jelentős kárt okozó, 328 rendbeli nagyobb kárt okozó, a legtöbb esetben üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt. A II. rendű vádlottat az ügyészség 23 rendbeli különösen nagy kárt okozó, 130 rendbeli jelentős kárt okozó, valamennyi esetben üzletszerűen elkövetett csalás és 26 rendbeli csalás bűntettével vádolta. A vádiratban foglaltak szerint az I. rendű vádlott üzleti tevékenysége az Atlantis Contor Kft., a DT Diamond Rt. és a Diamond Trade Kft. cégek működése során mindvégig arra irányult, hogy felügyeleti engedély nélkül, gyémánt-értékesítési és befektetési tevékenység látszatát keltve, az ügyfelek megtévesztésével jövedelemhez jusson. Amikor az I. rendű vádlott ellen megindult a büntetőeljárás és a DT Diamond Kft. fizetésképtelenné vált, akkor II. rendű vádlott azt megvásárolta, majd ezt követően az I. rendű vádlottal együttműködve, az ügyfeleket megtévesztve visszaszerezte tőlük a gyémántokat, azonban a szerződéses fizetési kötelezettségüknek a vádlottak nem tettek eleget.

 

A Fővárosi Törvényszék 2016. január 15-én kihirdetett elsőfokú ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék 2017 júniusától kezdve 14 tárgyalási napot tartott.

 

Az ítélet szóbeli indokolása során a bíró részletesen bemutatta a vádlottak által folytatott üzleti tevékenységet, amelynek működtetéséhez az I. rendű vádlott széleskörű üzletkötői láncolatot épített ki. Az I. rendű vádlott azt ígérte az ügyfeleknek, hogy – a színes gyémánt világpiaci értékének jelentős emelkedése miatt – egy év után 20% feletti kamat megfizetése mellett visszavásárolja az általa eladott gyémántokat. Az I. rendű vádlott az üzleti tevékenysége során az ügyfelek előtt, és a bírósági eljárás alatt is a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az állásfoglalásra hivatkozott, amely álláspontja szerint engedélyezte az általa végzett üzleti tevékenységet. Ez az irat azonban a felügyeleti hatóság részéről nem egy részletes vizsgálat utáni határozat volt, hanem lényegében egy megkeresésre adott válasz, amelyben a felügyelet a cég által szolgáltatott adatok alapján nyilatkozott, de ennek elkészítése során nem vizsgálta érdemben a cég tevékenységét. Amikor a felügyelet a céggel szemben valódi vizsgálatot kezdeményezett, akkor annak eredményeképpen megállapította, hogy az I. rendű vádlott által folytatott üzleti konstrukció valójában egy engedélyköteles befektetési tevékenység, amihez azonban a vádlott cégei nem rendelkeztek engedéllyel. A II. rendű vádlott ezt követően, 2005-től kapcsolódott be az üzleti konstrukcióba.

 

A bíróság a bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az ügyfelek kifejezetten befektetési céllal vásárolták meg a gyémántokat, szemben a vádlott védekezésével, aki azt állította, hogy ez az ügylet egy egyszerű adásvétel volt. Az eljáró bíró hangsúlyozta, hogy az ügyfelek nem azért adták oda a pénzüket, mert otthon gyémántot szerettek volna tartani vagy akár azokat ékszerként használni akarták volna. A sértettek kifejezetten azért vették meg a gyémántokat, mert egy évvel később nagyobb hozammal szerették volna visszakapni a pénzüket. 

 

A bíróság hangsúlyozta, hogy a vádlottak ígérete teljesen alaptalan volt, az eljárásban résztvevő szakértők megerősítették, hogy a színes gyémánt világpiaci ára soha nem emelkedett a vádlottak által ígért mértékben, valós piacon soha nem volt várható az ígért hozam, ezért ezzel a vádlottak a pénzüket befektető ügyfeleket megtévesztették. A vádlottak az üzleti tevékenységük során soha nem szereztek bevételt valós gyémánt piaci tevékenységből, hanem a működésüket, a költségeiket mindig az újabb belépő ügyfelek pénzéből finanszírozták. A 2004-ben lefolytatott PSZÁF vizsgálat hatására az ügyfelek mind egyszerre kérték vissza a pénzüket, amit a vádlottak nem tudtak teljesíteni és a sajtóhírek miatt új befektetőket sem tudtak már szerezni, ezért a vádlottak ellehetetlenültek és egy idő múlva már teljesen elérhetetlenné is váltak a sértettek számára.

 

A bíróság összefoglalva lényegében azt rója a vádlottak terhére, hogy több száz embernek ígérték, hogy a gyémántokat értékesítik és a befektetett pénzüket visszaadják, ezt azonban nem tették meg. A bíróság kifejtette, hogy az eljárás során a bíróságnak összesen 626 sértettről van tudomása, de feltehetően ennél többen is voltak a befektetők. A bíróság által a sértetteknek megítélt polgári jogi igény 1 milliárd 370 millió forint felett volt. Ez az összeg volt az, amit a sértettek átadtak a vádlottaknak, de soha nem kaptak vissza. Legalább ugyanekkora összeg lehetett az, amit a sértettek átadtak és a vádlottak üzleti tevékenységének kezdeti szakaszában még visszafizettek, illetve feltehetően körülbelül ugyanennyi összeg erejéig nem éltek a sértettek polgári jogi igénnyel.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

Budapest, 2018. május 18.

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály