A felperes annak megállapítását kérte, hogy a 2004. május 1. és a 2014. évi XXXVIII. törvény hatályba lépésének napja között alkalmazott két üzletszabályzatának és ötféle szerződésmintájának az általános szerződési feltételei megfeleltek a törvényben meghatározott elveknek és ezáltal tisztességesek. 

 

A bíróság a per tárgyává tett általános szerződési feltételeket alaki okból vizsgálta, így a tételes meghatározottság, az objektivitás és az átláthatóság elvének érvényesülését tekintette át. Azt állapította meg, hogy a felperes valamennyi vizsgált időszakban tételesen meghatározott ok-lista alapján adott lehetőséget a szerződések egyoldalú módosítására. Ezt 2009. december 31-ig maga állította össze, 2010. január 1. napját követően a Magatartási Kódex III. részében elfogadott ok-listát, 2012. június 1-től pedig a 275/2010. Korm. rendeletben megállapított ok-listát vette át és építette be az üzletszabályzataiba. 

 

A bíróság megállapította, hogy mind a Magatartási Kódex, mind a jogszabály keret jellegű szabályozás, ezek minden változtatás és egyediesítés nélküli átvétele nem felel meg a bíróság által vizsgált hét elvnek. Ugyanis a módosításra lehetőséget adó körülmények meghatározása olyan általános jellegű gyűjtő fogalmakkal történt, amelyek tartalmi szempontból nem minősültek taxatívnak, ezáltal nem voltak átláthatóak és egyértelműek. Mindezek a felperes számára olyan végtelen számú módosításra adtak lehetőséget, hogy a fogyasztó nem tudta sem előre felmérni, hogy milyen feltételek teljesülésének bekövetkezése esetén kell számolnia a terhei növekedésével, sem utólag nem tudta ellenőrizni terhei növekedésének indokoltságát. 

 

Figyelemmel arra, hogy a felperes által alkalmazott általános szerződési feltételek alaki szempontból nem feleltek meg a törvény által megfogalmazott elveknek, a bíróság a felperes keresetét elutasította és a többi elv érvényesülésének vizsgálatát mellőzte. 

 

Budapest, 2014. szeptember 9.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya