A felperesek pontosított keresetükben azt kérték, hogy a bíróság nem vagyoni kártérítés címén kötelezze az alperest az I. és II. r. felpereseknek fejenként 2.325.000 Ft megfizetésére. Lakóingatlanuk elvesztése miatt pedig vagyoni kártérítés címén az I. r. felperes részére 14.000.000 Ft, ingóságai megsemmisülése miatt a felperesek között fele-fele arányban 15.153.000 Ft, és ezen összegek után 2010. október 4-től törvényes mértékű kamat és perköltség megfizetésére.

 

A bíróság a mai napon kihirdetett ítéletében megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felperesekkel szemben.

 

Ezért a bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. és II. r. felpereseknek fejenként 2.000.000-2.000.000,- Ft-ot, az I. r. felperesnek további 3.966.360 Ft-ot, míg az I. és II. r. felpereseknek egymás közt egyenlő arányban 11.523.600 Ft-ot és ezen összegek után járó kamatot, az ezt meghaladó igényt a bíróság elutasította.

 

2010. október 4-én az alperes ajkai gyártelepén található, X. számú vörösiszap-tározó gátfalának átszakadását követően a nagy sebességgel kizúduló, jelentős mennyiségű, erősen lúgos kémhatású vörösiszap elöntötte a környező településeket, így Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A felperesek Kolontáron laktak a katasztrófát megelőzően. Ingatlanukat a vörösiszap-áradat közvetlenül érintette, mind a főépület, mind a melléképület lakhatatlan lett, a ház bontásra is került. Az ingatlanban található ingóságok megsemmisültek, használhatatlanná váltak.

 

A bíróság a felek előadására, az általuk becsatolt, illetve az indítványukra beszerzett okiratokra, a tanúvallomásokra és a szakértői véleményekre alapozott ítéletében megállapította, hogy az alperes tevékenysége a katasztrófát megelőzően a környezetet terhelte, illetve a környezetet veszélyeztette; így az alperes a veszélyes üzem szabályai szerint tartozik felelősséggel.

 

Rámutatott a bíróság, hogy az alperesnek a környezetterhelésével járó tevékenysége, valamint a bekövetkezett káreseménynek az alperes tevékenységével összefüggő kapcsolata az alperes kártérítési kötelezettségét önmagában megalapozza, amely alól nem tudja magát kimenteni.

 

A katasztrófa teljes egészében elpusztította a felperesek által lakott ingatlant, megsemmisült minden vagyonuk, életvitelük teljes egészében megváltozott. A katasztrófa következtében, a kényszerű elköltözések miatt a családi kapcsolataik meglazultak. 

 

A bíróság a felperesek katasztrófa alkalmával sérült, illetve megsemmisült ingóságai vonatkozásában a felperesek és tanúk meghallgatásán túl a kirendelt igazságügyi szakértő véleményét is figyelembe vette és ezek alapján állapította meg a kártérítés összegét.

 

A vagyoni kártérítés vizsgálata során a bíróság a perben kirendelt szakértő szakvéleményét és annak megállapításait vette ítélkezése alapjául és megállapította, hogy az ingatlan károsodásával kapcsolatban az I. r. felperest ért kár a korábbi ingatlan és a jelenlegi felépítmény forgalmi értékének különbözete; az ezt meghaladó kárigényt a bíróság ezen a címen elutasította.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

Budapest, 2015. november 27.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya