A Fővárosi Törvényszék 2016. március 18-án másodfokú, jogerős végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben dr. D. I. és H. K. vádlottakat bűnösnek mondta ki kényszerítés bűntettében és megrovásban részesítette őket.

 

A Központi Nyomozó Főügyészség módosított vádiratában a két vádlottat társtettesként elkövetett kényszerítés bűntettével vádolta. A vád szerint 2008 szeptemberében a két politikus egy titkosszolgálati eszközökkel rögzített hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával fenyegette meg párttársát, aki ennek hatására visszalépett a párt elnökjelöltségétől.

 

Az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság a megismételt eljárásban 2015. szeptember 30-án kihirdetett elsőfokú ítéletében társtettesként elkövetett kényszerítés bűntettében mondta ki bűnösnek a vádlottakat, és ezért megrovásban részesítette őket. Az ítélet ellen az ügyészség súlyosításért és büntetés kiszabásáért fellebbezett. A vádlottak és védőik pedig a tényállás részben téves megállapítására és a bűnösségre való téves következtetésre hivatkozva felmentésért fellebbeztek.

 

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék bírói tanácsa a 2016. március 18-án kihirdetett végzésében hangsúlyozta, hogy a bíróság feladata a vádban szereplő személyek vádbeli magatartásának értékelése, más személyek büntetőjogi felelősségét nem vizsgálhatja. 

 

A Törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban eljárási szabályt nem sértettek, az ítéleti tényállás túlnyomórészt megalapozott, az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének messzemenően eleget tett. A rendelkezésre álló bizonyítékok jórésze szubjektív alapú bizonyíték: tanúvallomások és vádlotti vallomások, amelyeket az elsőfokú bíróság törvényesen, differenciált szempontokat érvényesítve, alaposan mérlegelt. Nem értett egyet a Törvényszék azzal a védői állásponttal, miszerint a bizonyítékokat egyoldalúan mérlegelte volna az elsőfokú bíróság. Az elsőfokú bíróság okszerűen, a jogszabályok megfelelő alkalmazásával következtetett a vádlottak bűnösségére, az alkalmazott joghátrányt (azaz a megrovást mint intézkedést) pedig a tények helyes értékelésével állapította meg. 

 

Szóbeli indokolásában a bíróság utalt arra, hogy a sértettben nem a hangfelvétel tartalma, hanem a rögzítés körülményei keltettek félelmet, egyértelmű, hogy sérült a társadalmi megbecsülése. 

 

A bíróság kiemelte, hogy elismert közérdek fűződik a pártok demokratikus működéséhez, ennek érdekében a nyilvánossághoz fordulás is jogszerű eszköz, azonban ez nem használható fel saját, személyes, egyéni érdekek érvényesítéséhez. A vádlottak túlléptek a közérdek még jogszerű védelmén.

 

A végzés jogerős.

 

Budapest, 2016. március 18.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya