A Fővárosi Törvényszék 18 év fegyház végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azt a férfit, akit tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolt az ügyészség. 

Az ítéleti tényállás szerint a vádlott 2017 nyarától élettársi kapcsolatban élt egy nővel, akinek volt egy 2015 decemberében született kisfia. A vádlott a gyermek fegyelmezése során bizonyíthatóan egy alkalommal korábban az ágyba dobta a gyermeket, aki ekkor azonban súlyosabb fizikai sérülést nem szenvedett. 
2018. január 24-én, amikor a gyermek anyja nem volt otthon, a sértettre a vádlott vigyázott. Ez idő alatt a vádlott eddig ismeretlen okból többször, különböző módon, különböző testrészein bántalmazta a sértettet, így egy kerek felszínű, nem nagy átmérőjű, botszerű eszközzel a közepest meg nem haladó erővel a szeméremtájékán megütötte, továbbá testszerte megragadta, majd számos alkalommal nagy erővel megrázta őt, a fejét megütötte, vagy valamihez ütötte. A sértett a bántalmazás következtében elveszítette az eszméletét, a mentőket a vádlott ott tartózkodó barátja értesítette. A kiérkező mentők a gyermeket a klinikai halál állapotában találták, sikeresen újraélesztették, azonban az általa elszenvedett bántalmazások az agy állományában olyan visszafordíthatatlan károsodást okoztak, hogy 3 nap múlva a kórházban megállapították a gyermek halálát.

A lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékokra figyelemmel – különös tekintettel a sértett vonatkozásában beszerzett szakértői vélemény kiegészítésében foglaltakra - az ügyészség a halált okozó testi sértés bűntettéről tizennegyedik életétévét be nem töltött személy sérelmére, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettére módosította a vádat. 

A bíróság ítéletében megállapította, hogy a kiskorú sértett a bántalmazás következtében vesztette életét, a bántalmazó kizárólag a vádlott lehetett, melyet a rendelkezésre álló bizonyítékok kétséget kizáróan bizonyítottak. A vádlott a cselekményét eshetőleges szándékkal valósította meg. 

A bíróság indokolásában kifejtette, hogy a 3/2013. Büntető jogegységi határozatában foglaltak szerint: ha az indíték nem állapítható meg, az még nem zárja ki az eshetőleges szándék megállapítását. Figyelemmel arra, hogy a kiegészített szakértői vélemény szerint a sértett szenvedése az emberi élet kioltásával szükségszerűen együtt járó fájdalmat lényegesen meghaladta, a bíróság – egyéb bizonyítékokra is figyelemmel - a különös kegyetlenséggel történő elkövetést megállapította. 

A büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelte a bíróság az eshetőleges szándékot, míg súlyosító körülményként vette figyelembe azt, hogy a vádlott korábban vagyon elleni bűncselekmény miatt állt már bíróság előtt, míg nagyobb nyomatékkal értékelte azt a tényt, hogy a felügyeletére bízott gyermeknek okozta a halálát. 

A bíróság ítéletét a tárgyaláson jelen lévő ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője fellebbezést jelentettek be.

A bíróság a terhelt letartóztatását fenntartotta. 

Budapest, 2021. május 27.

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály