A Fővárosi Törvényszék 2017. március 24-én jogerősen 2 év 6 hónapra súlyosította M. M. közúti járművezetéstől eltiltását, a Pesti Központi Kerületi Bíróság által közúti baleset gondatlan okozása miatt kiszabott 1 év 8 hónap, végrehajtásában 2 évre felfüggesztett fogházbüntetést és a segítségnyújtás elmulasztásának vádja alóli felmentő rendelkezést helybenhagyta.

 

M. M. 2015. március 30-án este az általa vezetett autóval Budapest VII. kerületében, egy trolibusz előzése közben a belső forgalmi sávból sebességének csökkentése nélkül élesen jobbra haladva gépkocsija jobb hátsó részével elsodorta a külső forgalmi sávban közlekedő sértettet, aki az úttestre zuhant. A vádlott változatlan sebességgel folytatta útját, nem állt meg a helyszínen. Otthon azonban észlelte a gépkocsija sérülését és azonnal visszament a baleset helyszínére, ahol jelentkezett az időközben kiérkezett rendőröknél. A sértett a szakszerű kórházi ellátás ellenére, a balesetben elszenvedett sérülések miatt 2015 áprilisában elhunyt.

 

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján elfogadta a vádlott védekezését, miszerint nem tudta, hogy balesetet okozott, és a troli dudálását, a kerékpárral való érintkezését az autóban szóló zene, illetve a már megtett távolság miatt nem hallhatta, a kerékpárost pedig nem láthatta. Ezt támasztotta alá az az igazságügyi szakértői vélemény, amely szerint: a kerékpárossal történő érintkezést (ha éppen nem a jobb külső tükörbe tekint) nem láthatta, azt lökésként nem érzékelhette, a gépkocsi jobb hátsó részénél földre kerülő kerékpárost nem észlelhette. A hanghatást pedig csak akkor tudta volna közlekedési balesethez rendelni, ha a kerékpáros jelenlétét korábban észleli.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az, hogy a vádlott amint észlelte a karcolást a kocsiján, visszatért a baleset helyszínére, jelzi, hogy ha tudatában lett volna a történteknek, nem mulasztotta volna el a segítségnyújtást.

 

A másodfokú bíróság az ítélet szóbeli indokolása során elmondta, hogy a vádlott felelőssége a közúti beleset gondatlan okozásának vétségében egyértelműen megállapítható. Ezt követően a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy megállapítható-e a segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében is M. M. büntetőjogi felelőssége, azaz a vádlott észlelte-e, hogy balesetet okozott és ezt követően szándékosan, annak tudatában, illetve abba belenyugodva hagyta-e el a helyszínt, hogy ott segítségre szoruló személy maradt. A bíróság álláspontja szerint - az ügyészi fellebbezésben foglaltakkal szemben és az elsőfokú ítélettel egyetértve - az eljárás során valóban nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a vádlott észlelte volna a kerékpáros jelenlétét, majd az azzal történő ütközést. A következetes vádlotti vallomások és a szakértői véleményben foglaltak alapján megállapítható, hogy az ütközés nem járt olyan hanghatással, amelyből a vádlottnak következtetnie kellett volna arra, hogy baleset történt. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezése törvényes és megalapozott volt.

 

A vádlott által az előzés és a jobbra kanyarodás során többszörösen elkövetett durva KRESZ szabályszegés miatt az elsőfokú ítéletben kiszabott 2 év időtartamú járművezetéstől eltiltást a bíróság 2 év 6 hónapra súlyosította, ugyanis álláspontja szerint ez az időtartam szükséges ahhoz, hogy a vádlottat a jövőre nézve a közúti közlekedésben szabálykövető magatartásra nevelje.

 

Budapest, 2017. március 24.

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály