A megalapozott gyanú szerint a négy fiatalkorú fiú 2016. április 9-én hajnalban bántalmazta a sértettet és elvették zenelejátszóját, majd az egyik gyanúsított késsel combon szúrta. A sértett a szúrás következtében életveszélyesen megsérült.

 

A Fővárosi Főügyészség a szökés, elrejtőzés, valamint a bizonyítás megnehezítésének, illetve meghiúsításának veszélye miatt indítványozta a gyanúsítottak előzetes letartóztatását.

 

A védők enyhébb kényszerintézkedés elrendelését kérték, hivatkozva arra, hogy a gyanúsítottak már nincsenek abban a helyzetben, hogy érdemben veszélyeztessék a bizonyítási eljárást, és rendezett családi körülményeik miatt egyikőjükkel szemben sem áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye.

 

A bíróság az ügyészi indítványt megalapozatlannak, a védők indítványát megalapozottnak találta.

 

A végzés szerint a megalapozott gyanút a sértett tanúvallomása, a gyanúsítottak vallomása, a szúrt sérülés jellegére és gyógytartamára vonatkozóan a rendőri jelentés és felvételi lap támasztják alá.

 

A bíróság az indokolásban hangsúlyozta: a bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyára, erőszakos, útonálló jellegére, az indokolatlanul durva elkövetési módra, valamint a bizonyítottság esetén kiszabható büntetés nagyságára is figyelemmel megalapozottan feltehető, hogy a fiatalkorú gyanúsítottak kényszerintézkedés hiányában a hatóság elől elszöknének vagy elrejtőznének. A bíróság álláspontja szerint azonban a gyanúsítottak már nincsenek abban a helyzetben, hogy a bizonyítási eljárást érdemben veszélyeztessék, hiszen a nyomozás során többször meghallgatták, kihallgatták és szembesítették is őket, valamint házkutatást is tartottak.

 

A bíróság kiemelte, hogy az Európai Jogok Európai Egyezményének, a Polgári és Politikai Jogok Egyességokmányának vonatkozó cikkei, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Határozatában és Ajánlásában megfogalmazott elvek közül a legfontosabb: „a kényszerintézkedés alkalmazása ne legyen automatikus, a szabadságelvonás kivételes eszköz, a megvonás vagy korlátozás csak a feltétlenül szükséges esetben és csak a feltétlenül szükséges ideig tartson.”

 

Az emberi jogok fokozottabb tisztelete azt kívánja, hogy a bíró mérlegelése során keresse meg a kényszerintézkedésnek azt a legenyhébb fajtáját, amely még alkalmas a büntetőeljárás sikerének biztosítására. A bíróság az arányosság és a szükségesség követelményére is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy az eljárási cselekményeknél való jelenlét biztosítása érdekében valamennyi gyanúsítottnál indokolt a kényszerintézkedés alkalmazása, de a büntetlen előéletű, rendezett személyi és családi körülményekkel rendelkező fiatalkorú gyanúsítottaknál ehhez elegendő enyhébb kényszerintézkedés, lakhelyelhagyási tilalom elrendelése.

 

A végzés szerint a gyanúsítottak lakóhelyük közigazgatási területét engedély nélkül nem hagyhatják el, lakóhelyüket, illetve tartózkodási helyüket engedély nélkül nem változtathatják meg, valamint kötelesek minden héten kétszer jelentkezni a lakóhelyük szerint illetékes Rendőrkapitányságokon.

 

A végzés nem jogerős.

 

Budapest, 2016. április 14.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya