A nyomozóhatóság azzal gyanúsítja az ausztrál férfit, hogy 2016. március 25-én hajnalban egy budapesti, VI. kerületi, Ó utcai hostel közös konyhájában szóváltásba keveredett az új-zélandi állampolgárságú sértettel. A gyanúsított a szóváltást követően a konyhában többször bántalmazta a sértettet. A bántalmazást követően előbb a gyanúsított, majd a sértett is távozott a saját szobájába. Kis idő elteltével azonban a gyanúsított a sértett szobájába érve újból bántalmazni kezdte a sértettet, amit a hostel egyik jelen lévő lakója akadályozott meg, lefogva a gyanúsítottat.

 

A gyanúsított cselekménye - tekintettel a bántalmazás módjára, kitartó jellegére, az erőbehatásra, a rúgással célzott testtájékra - alkalmas volt arra, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülést idézzen elő. Ezért a BRFK Bűnügyi Főosztálya folytat vele szemben nyomozást súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt.

 

A Fővárosi Főügyészség indítványozta a gyanúsított előzetes letartóztatását.

 

A védő az ügyészi indítvány elutasítását kérte, másodsorban lakhelyelhagyási tilalom elrendelését, akár nyomon követő eszköz alkalmazásával is. Ezen kívül óvadék elfogadása iránti kérelmet is előterjesztett.

 

A bíróság az ügyészi indítványt részben megalapozottnak, a védő indítványát megalapozottnak találta, azzal azonban, hogy az óvadék iránti kérelmet elutasította.

 

A végzés szerint a megalapozott gyanút a rendőri jelentések, a szemléről készült jegyzőkönyv, a tanúvallomások, a sértett sérüléséről rendelkezésre álló kórlap támasztják alá.

 

Az indokolásban a bíróság hangsúlyozta, hogy a nyomozás kezdeti szakban van, a tényállás teljes körű tisztázásához további nyomozás, így igazságügyi orvosszakértői vélemény bevárása, és további tanúk kihallgatása szükséges. A nyomozás során beszerzésre kerülő további adatok, bizonyítékok függvényében a cselekmény tényállása, illetve jogi minősítése a gyanúsított terhére változhat.

 

A gyanúsított külföldi állampolgár, magyarországi lakó-, illetve tartózkodási hellyel nem rendelkezik, az országban csak átutazó turistaként rövidebb ideig szándékozott tartózkodni. Mindezen körülményekre figyelemmel megalapozottan feltehető, hogy a gyanúsított jelenléte az eljárási cselekményeknél csak kényszerintézkedéssel biztosítható.

 

Ugyanakkor az Európai Jogok Európai Egyezményének, a Polgári és Politikai Jogok Egyességokmányának vonatkozó cikkei, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Határozatában és Ajánlásában megfogalmazott elvek közül a legfontosabb: „a kényszerintézkedés alkalmazása ne legyen automatikus, a szabadságelvonás kivételes eszköz, a megvonás vagy korlátozás csak a feltétlenül szükséges esetben és csak a feltétlenül szükséges ideig tartson.”

 

Az emberi jogok fokozottabb tisztelete azt kívánja, hogy a bíró mérlegelése során keresse meg a kényszerintézkedésnek azt a legenyhébb fajtáját, amely még alkalmas a büntetőeljárás sikerének biztosítására. A bíróság álláspontja szerint ez a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésével megfelelően elérhető, a gyanúsított jelenleg egy másik hostelben tartózkodik, ott tartózkodása továbbra is biztosított.

 

A végzés szerint a gyanúsított Budapest közigazgatási területét engedély nélkül nem hagyhatja el, tartózkodási helyét engedély nélkül nem változtathatja meg, valamint köteles hetente kétszer a BRFK VI. kerületi Rendőrkapitányságon jelentkezni.

 

A bíróság elrendelte továbbá, hogy amennyiben az ingatlanra a technikai eszköz alkalmazásához szükséges feltételek biztosíthatók, a lakhelyelhagyási tilalom betartását nyomkövető eszközzel kell ellenőrizni.

 

A bíróság a védő által előterjesztett óvadék iránti kérelmet elutasította, mivel csak az óvadék elfogadását nem tartotta kellően megnyugtató intézkedésnek a gyanúsított jelenlétének  biztosításához. A lakhelyelhagyási tilalom mellett alkalmazott óvadék alkalmazására pedig nem látott indokot, különösen azért, mert a lakhelyelhagyási tilalmat nyomkövető eszközzel is ellenőrizni fogják.

 

A végzés nem jogerős.

 

Budapest, 2016. március 31.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya