A Fővárosi Törvényszék a 2013. november 28-i végzésében V. László, dr. K. Tamás, H. Lajos, dr. G. Imre, valamint K. Attila gyanúsítottak lakhelyelhagyási tilalmát rendelte el abban a büntetőügyben, amelyben a Központi Nyomozó Főügyészség bűnszervezetben, folytatólagosan és üzletszerűen, vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt folytat nyomozást.

A bíróság valamennyi gyanúsított esetében meghatározta, hogy a főváros és Pest megye közigazgatási területét nem hagyhatják el, valamint hetente két alkalommal jelentkezniük kell a lakóhelyük szerint illetékes rendőrkapitányságon. Ezen túlmenően elrendelte a terheltek mozgását nyomon követő technikai eszköz (nyomkövető) további alkalmazását is.

A Központi Nyomozó Főügyészség V. László esetében a szökés, elrejtőzés és a bizonyítás megnehezítésének veszélye, míg a többi gyanúsított kapcsán a szökés és elrejtőzés veszélye miatt indítványozta a gyanúsítottak eddigi házi őrizetének meghosszabbítását.
A gyanúsítottak és védőik ezt vitatva az eddigi kényszerintézkedés helyett, annak enyhébb fokozatának az elrendelését indítványozták.

A törvényszék végzésében leszögezte, hogy valamennyi terhelt esetében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható a bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja, és továbbra is szükséges a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alkalmazása, mivel a jelenlétük az eljárási cselekményeknél másképpen nem biztosítható.

A bíróság V. László esetében az ügyészi indítvánnyal szemben nem látta igazoltnak a bizonyítás megnehezítésének veszélyét, mivel ezt a körülményt az ügy többi gyanúsítottja vonatkozásában korábban már a Fővárosi Ítélőtábla elvetette.

A bíróság rámutatott arra is, hogy az ügyészség érvelésével szemben a gyanúsítottak esetében a szökés és elrejtőzés konkrét veszélye már nem igazolható, mivel a fél éve tartó házi őrizetből sem szöktek meg, holott erre a jogintézmény jellegéből adódóan lehetőségük lett volna.

A bíróság végzése szerint a cselekmények jellege, elkövetési módja, a terheltek személyisége, az okozott kár és a várható büntetés mértéke, amit a büntetőeljárási törvény a „más ok” fogalmi körébe sorol, viszont megalapozzák a kényszerintézkedés szükségességét valamennyiük esetében.

Ugyanakkor a gyanúsítottaknak az eljárás során és a házi őrizetben tanúsított magatartása lehetővé és elegendővé teszi a legenyhébb kényszerintézkedés alkalmazását. A bíróság emellett elengedhetetlennek és mellőzhetetlennek tartotta, hogy a kényszerintézkedés szabályainak ellenőrzése továbbra is korszerű és hatékony módon valamennyi terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásával történjen.

A végzés nem jogerős.

Budapest, 2013. december 4.

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya