A Fővárosi Törvényszék másodfokú határozatával helybenhagyta az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét a D. L. és M. I. ellen lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt indult büntetőügyben.

 

Az ügyészség a két férfit társtettesként elkövetett, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettével vádolta. A vádirat szerint az I. rendű vádlott felkérte az egyik ismerősét, V. T-t, hogy béreljen neki egy garázst. 2013. október 1-jén mindkét vádlott megjelent a Budapesten, a Marina-parton található garázsnál és megkérték V. T-t, hogy parkoljon be a vádlottak ismerősének birtokába került autóval, majd a kulcsot adja át neki. Ezt követően 2014. február 3-án a vádlottak a garázsban álló kocsi csomagtartójába, egy sporttáskában elrejtve, lőfegyvereket és lőszereket helyeztek el. Az autóban elrejtett lőfegyverek és lőszerek megszerzésére, valamint tartására a vádlottaknak nem volt engedélye, ezeket a nyomozó hatóság aznap lefoglalta.

 

Az elsőfokú ítéletében a bíróság megállapította, hogy nem volt sem kamerafelvétel, sem tanú, semmilyen egyéb adat arra vonatkozóan, hogy a vádlottak bármikor is a garázsban jártak volna és a gépkocsit felnyitva ők helyezték volna el a lőfegyvereket. Nem volt megállapítható, hogy az autónak tulajdonképpen ki volt a tulajdonosa, a használója, és az sem, hogy ki helyezte el abban a lőfegyvereket és a lőszereket. Az sem volt megállapítható, hogy a vádbeli napon helyezték volna el a fegyvereket a gépjárműbe. Nem lehetett bizonyítani tehát az eljárás során, hogy 2014. február 3-án a vádlottak valóban megjelentek a garázsnál és a gépkocsit saját kulccsal kinyitva, annak csomagtartójába – egy sporttáskában elrejtve – lőfegyvereket és lőszereket helyeztek volna el.

 

A vádlottak végig következetesen tagadták bűnösségüket. Az eljárás során egybehangzóan állították, hogy közös barátjuk, Sz. A. kérésére béreltették ki a garázst, akinek tartozásai voltak, és ezért szerette volna elrejteni az autóját. A bérlés intézését azért bízták V. T-ra, mert ilyen ügyekben már többször segített nekik. Az autóval is V. T. parkolt le, majd átadta a bérleti szerződést (amit szintén ő kötött meg a saját nevében) és a járműkulcsot a vádlottaknak, akik az autó elhelyezésekor le sem mentek a teremgarázsba, V. T. még a kocsibeálló pontos helyét sem mutatta meg a vádlottaknak. A bérleti díjat az I. rendű vádlott banki átutalással fizette 2013 decemberéig, amikor is Sz. A. elhalálozott. Ezt követően már senki sem fizette tovább a garázs bérleti díját.

 

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a Fővárosi Főügyészség nyújtott be fellebbezést bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása iránt.

 

A másodfokú bíróság szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy olyan közvetlen bizonyíték nem állt rendelkezésre, amely igazolta volna a gépjárműben megtalált lőfegyverek és lőszerek vádlottak által történt, engedély nélküli beszerzését, tárolását, illetve azok elrejtését. Nem volt kétséget kizáróan bizonyítható az a körülmény sem, hogy azokat bármikor a vádlottak helyezték volna el az adott gépjárműben, valamint az sem, hogy a lőfegyverek feltalálása napján a vádlottak a garázsban vagy annak környékén tartózkodtak volna.

 

A végzés jogerős.

 

Budapest, 2017. június 01. 

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály