A Fővárosi Törvényszék 2017. január 20-án másodfokú ítéletet hirdetett a közúti veszélyeztetés bűntette és más bűncselekmények miatt dr. K. A. és társa ellen indult büntetőügyben, aki 2012 decemberében a Kolosy téren elgázolta azt a motorost és utasát, aki az autójából menet közben ellopta a táskáját. 

 

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a K. A. I. rendű vádlottal szemben kiszabott 1 év - két év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés büntetést 2 évre súlyosította. A K. G. II. rendű vádlottal szemben segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt kiszabott 1 év 6 hónap – három év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés büntetést 1 év 2 hónapra mérsékelte és rá vonatkozóan mellőzte a járművezetéstől eltiltásra vonatkozó rendelkezést. 

 

Az I. rendű vádlott a személygépkocsijával egy kereszteződésben a jelzőlámpánál várakozott, amikor a II. rendű vádlott motorral - a vele utazó társával együtt - megállt az autó mellett és a jobb első ablakot betörve az első ülésről kivette az I. rendű vádlott táskáját, majd a motoros és utasa elmenekültek. Az I. rendű vádlott utánuk hajtott, hogy az elvett értékeit visszaszerezze, és abban bízott, hogy az elkövetők az elvett táskát menekülés közben eldobják.

A lopás helyszínétől körülbelül 500 méterre az I. rendű vádlott a személygépkocsiját 74-81 km/h sebességre gyorsítva járműve elejével szándékosan nekiütközött a menekülő motornak, amely elborult és nekisodródott a kereszteződésben a közlekedési jelzőlámpa tilos (piros) jelzésnél várakozó személyautónak. A II. rendű vádlott leesett a motorról és könnyebb sérüléseket szenvedett. Utasa a motor és egy személygépkocsi közé szorult, majd a balesetben elszenvedett sérülések következtében a kórházba szállítást követően, életét vesztette.

Az I. rendű vádlott a motorral történt ütközés után félrerántotta az autója kormányát és a közlekedési lámpánál várakozó másik személygépkocsinak ütközött, amely a mögötte álló autónak csapódott. Emiatt az egyik autó vezetője is könnyebben megsérült. A járműütközések közvetlen hatókörében több személy testi épsége is veszélybe került.

A II. rendű vádlott a balesetet követően segítségnyújtásra képes állapotban elfutott a helyszínről anélkül, hogy az úttesten fekvő, életveszélyes sérüléseket szenvedett társának, valamint egyik személygépkocsiban ülő sérültnek segítséget nyújtott volna: azaz meggyőződött volna a sérülések tényéről és mentőt hívott volna.

 

Az elsőfokú bíróság K. A. I. rendű vádlottat közúti veszélyeztetés bűntettében és 2 rendbeli rongálás bűntettében, valamint 2 rendbeli rongálás vétségében mondta ki bűnösnek, ezért őt 1 év - 2 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte, egyúttal 2 évre eltiltotta a közúti járművezetéstől. K. G. II. rendű vádlottat segítségnyújtás elmulasztásának vétségében mondta ki bűnösnek, ezért 1 év 6 hónap - 3 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, valamint 5 évre eltiltotta az „A” kategóriás közúti járművezetéstől.

 

A másodfokú bíróság az ítélet szóbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy az ügy legfontosabb kérdése a tényállásban rögzítettek jogi megítélése és minősítése, a bíróságnak elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az I. rendű vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett-e.  Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az I. rendű vádlott cselekménye szükséges és ezért arányos volt a jogtalan támadással szemben.

 

A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az I. rendű vádlott táskáját eltulajdonították, majd a helyszínről elhajtottak - a birtokállapot megváltozott és a lopás befejeződött. Ezzel a jogos védelmi helyzet időben lezárult, mert a jogos védelmi helyzet a jogellenes támadás tartamáig tarthat, megszűnése után az elkövetett cselekmény miatt a korábban megtámadott személy büntetőjogi felelősséggel tartozik. 

 

A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. rendű vádlott a közúti veszélyeztetés elkövetésekor nem volt már jogos védelmi helyzetben, a cselekménye birtokvédelemnek tekinthető, amelyet azonban túllépett akkor, amikor számos KRESZ szabály megszegésével, az autója sebességét növelve üldözőbe vette a motorost, majd azt utolérve szándékosan nekiütközött. Ezzel a magatartásával ugyanis közvetlen veszélyhelyzetet idézett elő a baleset hatókörében lévő gyalogosok, a parkoló és a szembe jövő járművek, valamint a motorkerékpáron lévő két személy vonatkozásában. A baleset során a motor utasa olyan sérüléseket szenvedett, amelynek következtében még aznap az életét vesztette. A bíróság megállapította, hogy az I. rendű vádlott által „eshetőleges szándékkal” létrehozott veszélyhelyzet eredménye az utas halála. Ez azt jelenti, hogy az elkövető nem akarta az utas halálát, tudattartalmát az eredmény bekövetkezésére – az elkövetés körülményeire tekintettel - könnyelmű bizakodás jellemezte. 

Az eseménysorozatot ugyan a II. rendű vádlott jogellenes magatartása – a táska eltulajdonítása - indította el (emiatt a II. rendű vádlottal szemben a bíróság jogerős szabadságvesztés büntetést alkalmazott, melyet letöltött), de az I. rendű vádlottnak az értékei visszaszerzése érdekében kifejtett cselekménye sokkal súlyosabb hátrányt okozott az elkövetőknek. Így az elhárító cselekmény szükségessége és arányossága hiányzott.

 

A fentiekre tekintettel változtatta meg a másodfokú bíróság a cselekmény jogi minősítését, és az I. rendű vádlottat halált okozó közúti veszélyeztetés bűncselekményében mondta ki bűnösnek. Emiatt a vele szemben korábban kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát súlyosította, de az elkövetés kiváltó okát és a büntetlen, valamint kifejezetten példamutató előéletét figyelembe véve lehetőséget látott enyhítő szakasz alkalmazására és egyetértett a büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésével. A vádlottat érdemesnek tartotta a büntetett előélet hátrányai alól történő előzetes mentesítésre.

 

A II. rendű vádlottal szemben a másodfokú bíróság mellőzte az „A” kategóriás közúti járművezetéstől eltiltást. Megállapította, hogy nem volt törvényes lehetőség a közúti járművezetéstől eltiltás kategóriára korlátozására, a teljes körű közúti járművezetéstől eltiltás a bíróság álláspontja szerint négy évvel a történtek után a büntetési célokon túlmutató hátrányt jelentene. A bíróság megjegyezte, hogy amit tett az erkölcsileg elítélendő, de a körülményeket értékelve a kiszabott szabadságvesztés és a hosszabb tartamú próbaidő elegendő visszatartó erővel bír a II. rendű vádlott számára.

 

Az ítélet jogerős.

 

Budapest, 2017. január 20. 

Fővárosi Törvényszék Sajtóiroda