A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2018. november 28-án megváltoztatta a J. R. L. ellen vesztegetés bírósági eljárásban bűntette miatt indult ügyben hozott elsőfokú ítéletet és a vádlottal szemben kiszabott egy év börtönbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. 

A Budai Központi Kerületi Bíróság 2018. június 5-én kihirdetett elsőfokú ítélete szerint a vádlott 2017. február 13-án felkereste T. Gy. védőügyvédjét, dr. K. E.-t részben azzal a céllal, hogy tőle polgári jogi kérdésben tanácsot kérjen. J. R. L. tisztában volt azzal, hogy az ügyvéd T. Gy. védője, illetve azzal a ténnyel is, hogy T. Gy. emberölés bűntette miatt személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, azaz elektronikus nyomkövető rendszer alkalmazásával elrendelt házi őrizet hatálya alatt áll. A vádlott a polgári jogi kérdésben történt tanácsadást követően megkísérelte rábírni az ügyvédet, hogy vegye rá védencét, T. Gy-t arra, hogy a lábán viselt elektronikus nyomkövető eszköz eltávolításával szökjön meg a házi őrizetből, menjen külföldre, és vigyen magával olyan iratokat, amelyek Pintér Sándor belügyminiszterrel kapcsolatosak, s adja át azokat ismeretlen személy részére. Amikor dr. K. E. egyértelművé tette, hogy nem kívánja felbujtani védencét a fogolyszökésre, a vádlott 20 millió forintot ajánlott a részére, ha mégis megteszi. Az ajánlatot az ügyvéd visszautasította. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján J. R. L. vádlottat bűnösnek találta a terhére rótt bűncselekmény elkövetésében, így egy év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, valamint egy év közügyektől eltiltásra ítélte. 

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében, míg a vádlott és védője – a bizonyítottság hiányára hivatkozva – elsődlegesen a vádlott felmentése érdekében, másodsorban a büntetés enyhítése miatt fellebbezett. 

A másodfokú bíróság mai napon kihirdetett jogerős ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést nem vétett, valamint az eljárás során felhasznált bizonyítékok beszerzése is törvényes volt. Az ítéleti tényállást – a vádlott tagadásával szemben – dr. K. E. tanúvallomása, valamint az azt alátámasztó közvetett tanúk vallomásai és okirati bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg. A Törvényszék szerint a tanúk szavahihetősége nem kérdőjeleződött meg, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése pedig helyes és törvényes volt. Az elsőfokú ítélet logikai hibáktól mentes következtetéseket tartalmaz.

A másodfokú bíróság azonban megállapította azt is, hogy a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása a vádlott büntetlen előéletét és az időmúlást is figyelembe véve eltúlzott. A Törvényszék lehetőséget látott a szabadságvesztés büntetés olyan mértékű próbaidőre történő felfüggesztésére, amely nem sérti a büntetéssel elérni kívánt célokat és a büntetés kiszabási elveket. 

A Törvényszék a próbaidő megállapítása mellett még pontosította az elsőfokú eljárás bűnügyi költségét, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Budapest, 2018. november 28.

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály