A Fővárosi Törvényszék 2017. május 4-én ítéletet hirdetett K. G. és társai ellen különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás, az adóbevételt különösen nagy értékben csökkentő adócsalás bűntette és egyéb, a közbizalom elleni bűncselekmények miatt indult büntetőügyben.

 

A bíróság K. G. I. rendű, Á. G. II. rendű, S. Z. V. rendű és P. L. VI. rendű vádlottakat az ellenük emelt vádak alól felmentette. Cs. Z. III. rendű, Cs. Z. T. IV. rendű, K. Á. VII. rendű, K. B. VIII. rendű és F. D. IX. rendű vádlottak bűnösségét részben megállapította - ezért felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetve pénzmellébüntetést szabott ki és foglakozástól eltiltást alkalmazott velük szemben -  részben pedig felmentette őket.

 

A Fővárosi Főügyészség 2013. július 19-én emelt vádat 7 vádlottal szemben, és ehhez az eljáráshoz a bíróság további négy vádiratot egyesített. A vádiratok szerint K. G. I. rendű és I. G. II. rendű vádlottak filmproducerek, akik a cégeiken keresztül biztosítják filmek gyártási feltételeit, megszerzik a gyártáshoz szükséges pénzügyi forrásokat, közreműködnek filmek tervezésében, azok szakmai koncepciójának kialakításában és eljárnak a készülő filmek mozgóképszakmai hatósági ügyeiben, illetve értékesítik a filmekkel kapcsolatos felhasználási jogokat.

 

A vádiratok szerint a vádlottak 2008-tól angol nyelvű 3D animációs filmeket készítettek, amelyeknek az előállításával és forgalmazásával kapcsolatos adófizetési kötelezettségük csökkentése érdekében először a gyártáshoz egy saját belföldi céget alapítottak, majd külföldi offshore cégeken keresztül akarták a gyártáshoz szükséges forrásokat a belföldi cégnek juttatni. Ugyanezeknek a cégeknek a közreműködésével tervezték a filmek forgalmazását és értékesítését is. A 3D animációs filmek gyártása 2008 márciusától megkezdődött. Az I. és a II. rendű vádlottak, a vádlott társaik közreműködésével, a filmgyártási költségek belföldi elszámolhatósága, az állami filmtámogatás igénybe vétele, valamint a filmelőállító cégek ÁFA kötelezettségének csökkentése és az ÁFA jogtalan visszaigénylése céljából fiktív gyártási láncolatot szerveztek. Ennek működése során a vádlottak a filmek gyártási költségeiről a tényleges ráfordítások valódi mértékét többszörösen meghaladó fiktív számlákat bocsátottak ki, melyeknek az ÁFÁ-ját aztán jogosulatlanul visszaigényelték, ennek során egymásnak segítséget nyújtottak és így költségvetési hátrányt okoztak vagy a vádiratban szereplő esetekben ezt megkísérelték. A vádlottak a fiktív számlák kiállításával hozzájárultak ahhoz is, hogy jóhiszemű szponzor cégek a számlák felhasználásával jogosulatlanul vettek igénybe a Filmtörvény alapján biztosított olyan adókedvezményt, amellyel csökkentették a társasági adófizetési kötelezettségüket.

 

A vád szerint az I. és a II. rendű vádlottak a gyártás alatt álló filmekhez kapcsolódóan színlelt, társproduceri feladatok ellátására szóló vállalkozási szerződéseket is kötöttek. A társproduceri díjról kibocsátott fiktív számlázás és visszaszámlázás során a felek a kölcsönösen felszámított ÁFÁ-t az adóbevallásaikban szerepeltették és elszámolták. A társproduceri díj pedig ráfordításként közvetlen filmgyártási költségként is elismertethető volt a mozgóképszakmai hatósági eljárásokban.

Továbbá a vádlottak, a létrehozott céghálózat működése során, a filmjogokkal kapcsolatban kötöttek olyan fiktív tulajdonátruházó szerződéseket is, amelyeknek a célja a vádlottak érdekeltségébe tartozó off-shore cégek felé történő forráskivonás, illetve az azoktól történő forrásbevonás volt, ami lehetőséget nyújtott az adófizetési kötelezettség elkerüléséhez.

Az ügyészség K. G. I. rendű vádlottat összesen majdnem 2 milliárd forint, a többi vádlottat is együttesen több milliárd forint csalással vádolta.

 

A bíróság az ítélet szóbeli indokolását egy olyan idézettel kezdte, amely szerinte a leginkább jellemezte ezt a büntetőeljárást: „ha egy tény nem illik bele az elképzelésünkbe, akkor az elképzelésünket kell elejteni“. Ebben az ügyben az eljáró hatóság számos tagja esett abba a hibába, hogyha valamelyik bizonyíték nem illet bele az elképzelésébe, akkor nem az elképzelést, hanem a bizonyítékot ejtette.

 

A bíróság öt vádlott vonatkozásában megállapította bűncselekmény elkövetését, az ő esetükben ugyanis bizonyítottnak találta, hogy fiktív számlák felhasználásával jogosulatlanul érvényesítettek adólevonási jogot és megállapítható volt az is, hogy az ügyben érintett egyik cég beiktatása a számlázási láncolatba, fiktív lépés volt a befizetendő adó összegének csökkentése érdekében. Ezzel az elítélt vádlottak összesen 500 millió Ft nagyságrendű kárt okoztak. A vádiratban szereplő további bűncselekmények vádja alól a bíróság a vádlottakat szinte valamennyi esetben bizonyítottság hiányában felmentette.

 

Az eljáró bíró részletesen kifejtette, hogy az ügyészség által egyidejűleg benyújtott két vádmódosítás hogyan érintette az ügyet. Az ügyészség a bírósági eljárás során egyrészt kirekesztette a vádból azt, hogy a külföldi offshore cégek ténylegesen az I. és a II. rendű vádlottak irányítása vagy befolyása alatt álltak volna, ezek a cégek önálló döntéseket hoztak. A másik vádmódosítás során pedig kirekesztette azt, hogy a III. és a IX. rendű vádlottak a fiktív számlák alapján átutalt pénzt visszacsorgatták K. G. I. és Á. G. II. rendű vádlottaknak. A bíróság álláspontja szerint ez a két módosítás alapjaiban érintette a vádat. Az ügyben ténylegesen terhelő bizonyítékok nem álltak rendelkezésre, az ügyészség az egész eljárás során következtetéseket vont le bizonyítékok egymás mellé állításával.

 

A bíróság megállapította, hogy az ügyben érintett cégek valóban készítettek filmeket, több egész estés, egy élőszereplős, valamint animációs filmek elkészítése is folyamatban volt. A filmek gyártása során megállapodásokat kötöttek, amelyek alapján számlákat állítottak ki, azokat beállították a könyvelésükbe és áfá-t vontak le. A számlák alapján pedig tényleges kifizetések történtek. A készülő filmeket regisztráltatták a Filmirodánál és az onnan kapott igazolással a filmeket szponzoráló cégek társasági adókedvezményt érvényesítettek.

 

A kiállított számlák a filmkészítés során három különböző tevékenységhez kapcsolódtak: a filmgyártáshoz, a filmjogok átruházásához és a produceri tevékenységhez. A számlázási láncban a III. rendű vádlott és a hozzá kapcsolódó egyik cég beiktatására valóban áfa fizetési kötelezettség elkerülése céljából került sor, de a bíróság hangsúlyozta, attól, hogy a számlázási láncban az egyik láncszem fiktív, nem teszi fiktívvé az egész láncolatot. A bíróság részletesen kitért arra, hogy milyen szempontokat kell vizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen egy számláról, hogy fiktív. Jelen ügyben a legtöbb számláról nem lehetett ezt megállapítani. A filmek ténylegesen elkészültek, a felek között létrejött szerződések szerinti árakat tartalmazták és a számlákon szereplő tényleges összegek kerültek kifizetésre. Az, hogy külföldi cég is volt ebben a láncolatban, technikai megoldás volt és nem állapítható meg, hogy egy ténylegesen külföldön gyártott filmet akart volna K. G. a Filmirodánál finanszíroztatni.

 

A bíróság a szóbeli indokolás során kitért arra a kérdésre is, amely az eljárás során gyakran felmerült, hogy mennyibe kerül ténylegesen a filmgyártás. A bíróság nem értett egyet az ügyészség álláspontjával, mely szerint K. G. túl drágán készített filmeket. A bíróság álláspontja szerint a filmkészítés szerzői jogi védelem alatt álló kreatív tevékenység, ahol a tényleges előállítási költségeknek semmi köze nincs ahhoz, hogy az elkészült filmet később mennyiért lehet eladni. Önmagában az előállítási költség és az eladási ár közötti nagy különbözet nem teszi fiktívvé a számlákat. Ezek olyan kérdések, amelyek a szerződő partnerek közötti üzleti döntések körébe tartoznak. Az animációs filmek készítésébe belekezdeni, filmstúdiót létrehozni nagyon drága beruházás, és éveken keresztül egyidejűleg csak néhány filmen lehet dolgozni, így a beruházás összegét néhány filmre elosztva kell feltüntetniük a gyártóknak az árképzés során.

 

A vád több alkalommal hivatkozott arra, hogy a filmjogok többszöri átruházása és az erről kiállított számlák is fiktívek voltak. A bíróság megállapította, hogy valóban különböző irányban történt a filmjogok átruházása és beszerezte a Szerzői Jogvédő Hivatal szakvéleményét ezzel kapcsolatban. A Hivatal kifejtette, hogy a filmjogok tulajdoni viszonyainak a film elkészültekor kell rendezettnek lennie, addig a tulajdoni jogok többszöri átruházása teljesen elfogadott eljárás. Jelen ügyben a büntetőeljárás során történt lefoglalásig a filmjogok tulajdoni viszonyai a legtöbb estben rendeződtek.

 

Az eljárás lényeges kérdése volt az is, hogy az I. rendű és a II. rendű vádlottak produceri díja, illetve produceri jutaléka eltúlzottan magas volt-e. A bíróság megállapította, hogy valóban magas volt a 25 százalékos produceri díj, de azt nem tartotta kizártnak. Nem tekintette aggályosnak azt sem, hogy az I. rendű és a IX. rendű vádlottak a produceri a közreműködésükért előbb kapták meg a jutalékot, mint ahogyan a film elkészült. A film elkészítése évekig is eltarthat, viszont ha a szerződés létrejött és a producer által szerzett szponzor teljesített, akkor az üzleti élet normális működésének megfelel, hogy a közvetítő megkapja a jutalékát, amelynek az összege egyébként a film előállítási költségeihez képest nem volt kiugró.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

Budapest, 2017. május 04. 

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály