A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. szeptember 19-én ítéletet hirdetett P. I. felperesnek a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében. A bíróság a Munkácsy Mihály Golgota című festményét védetté nyilvánító közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított eljárásban a felperes keresetét elutasította. 

 

A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Műtárgyfelügyeleti Irodája 2015. október 22-én a felperes tulajdonában álló festmény védettségét rendelte el, ezt a határozatot a felperes megfellebbezte. A hatóság 2016. február 19-én hozott másodfokú határozatában helybenhagyta az elsőfokú határozatot és a festmény védettségét hatályában fenntartotta.

 

A felperes ezt követően a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kérte a fenti közigazgatási határozatok felülvizsgálatát, az első- és másodfokú közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, valamint elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan pedig a hatóság új eljárásra kötelezését. Keresetében és további beadványaiban részletesen kifejtette, hogy a közigazgatási hatóság döntése egyértelműen csak látszólag volt szakmai döntés. Utalt arra, hogy korábban a felperes és a Kormány képviselői üzleti tárgyalásokat folytattak a festmény adásvételéről, amelynek során azonban nem sikerült megállapodniuk. Kiemelte, hogy a védetté nyilvánítás jogszabályi feltételei nem álltak fenn és a védetté nyilvánítás a felperes tulajdonjogát aránytalan mértékben korlátozza.

 

Az alperes kérte a felperes keresetének elutasítását. Részletesen kifejtette, hogy a védetté nyilvánítási eljárásra kifejezetten örökségvédelmi okból, közérdekből és kizárólag szakmai szempontok alapján került sor, álláspontja szerint a hatóság az eljárása során nem sértett jogszabályt. 

 

Az eljáró bíró az ítélet szóbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy a közigazgatási perben a bíróságnak nincs jogszabályi felhatalmazása arra, hogy kártérítési felelősséget vagy polgári jogi,  illetve büntetőjogi felelősséget megalapozó körülményeket vizsgáljon, ezeknek a körülményeknek a vizsgálatát más fórumokon kérheti a felperes. Jelen eljárásban a bíróságnak kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozat megfelelt-e a jogszabályoknak, azaz a védetté nyilvánítás jogszabályi feltételei fennállnak-e.

 

Jelen ügyben a bíróság azt vizsgálta, hogy a védetté nyilvánításnak a kulturális örökség védelméről szóló törvényben előírt feltételei fennállnak-e azaz: Munkácsy Mihály Golgota című festménye pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű mű-e, a festménynek van-e magyar kultúrtörténeti jelentősége, valamint az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott műtárgy-e. 

 

A bíróság az ügyben keletkezett szakértői vélemény megállapításaira és a vonatkozó minisztériumi rendelet előírásaira figyelemmel kimondta, hogy nem vitatható a festmény pótolhatatlansága és kiemelkedő jelentősége. Hangsúlyozta, hogy ezen túlmenően a Golgota, a „Krisztus képek” trilógiájának „Krisztus Pilátus előtt” című darabjával tematikájában és monumentalitásában is egységet alkot, amely tovább erősíti pótolhatatlanságát és kiemelkedő jelentőségét.

 

A védetté nyilvánítás további feltétele, hogy a festménynek van magyar kultúrtörténeti vonatkozása. Ennek megállapítására vonatkozóan semmilyen jogszabály nem ad meg szempontokat, csak a Kulturális Javak Bizottsága állított össze egy irányadó szempontrendszert. A bíróság kifejtette, hogy Munkácsy Mihály Magyarországon született, de annak ellenére, hogy hosszú évekig külföldön tanult és alkotott, magyarságát haláláig vallotta. Végrendeletében kérte, hogy Magyarországon temessék el, és a magyar állam a saját halottjának tekintette. A Golgota című festményét bemutatták Magyarországon, valamint magyar művészettörténészek kutatásainak témája volt a festő művészete és képei. Ezeknek a körülményeknek a figyelembevételével a bíróság álláspontja szerint nem lehet megállapítani, hogy a műnek nincs magyar kultúrtörténeti vonatkozása.

 

A hatósági eljárás során beszerzett szakértői vélemény az eljáró bíró véleménye szerint ugyan nem az általában megszokott formában, struktúrában és módon tartalmazta a szakértői megállapításokat, de a fenti két lényeges törvényi feltétel fennállását aggálytalanul alátámasztotta. 

 

A harmadik feltétel, amelyre a bíróság a szóbeli indokolása során részletesen kitért, hogy a festménnyel kapcsolatban fennáll-e visszaviteli kötelezettség. A kulturális örökség védelméről szóló törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy nem lehet védetté nyilvánítani az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott kulturális javakat. A közösségi vámeljárási szabályok meghatározzák azokat a dokumentumokat amelyek bizonyítják, hogy ideiglenes kiviteli engedély alapján, visszaviteli kötelezettség mellett érkezett az adott mű az országba időszaki kiállítás céljából. Jelen eljárás során a felperes egyetlen ilyen tartalmú iratot sem terjesztett elő, ezért a bíróság álláspontja szerint visszaviteli kötelezettség fennállására vonatkozó bizonyíték nem merült fel a perben.

 

Az eljáró bíró részletesen kitért a tulajdonjog korlátozhatóságának kérdésére is. Az Alaptörvény mindenki számára biztosítja a tulajdonhoz való jogot, azonban kimondja azt is, hogy „a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége”. A bíróság indokolása szerint egy ilyen műtárgy tulajdonjogának a megszerzése társadalmi felelősséggel jár, és álláspontja szerint a felperes tulajdonjogának korlátozása a védetté nyilvánítással nem volt aránytalan a közérdek védelméhez képest.

 

Az ítélet jogerős, fellebbezéssel nem támadható, a felek a Kúriához fordulhatnak felülvizsgálati kérelemmel.

 

Budapest, 2016. szeptember 19. 

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya