A Fővárosi Törvényszék a 2014. január 24-én kihirdetett másodfokú ítéletében pénzbüntetésre ítélte, illetve próbára bocsátotta azt a három vádlottat, akiket a Bazilikánál, 2003. májusában történt halálos baleset kapcsán vontak felelősségre. A rekonstrukciós munkálatokat végző egyik munkás halála miatt a Törvényszék mindhárom vádlottat halált okozó, foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében találta bűnösnek, s ezért Cs. Elek II. r. és B. József III. r. vádlottakat egyaránt 120 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, míg I. Károly Ferenc IV. r vádlottat egy évre próbára bocsátotta. A bíróság ezzel lényegében helyben hagyta az első fokú döntést.
A büntetőügy I. r. vádlottjának, a tervező mérnöknek már első fokon jogerőre emelkedett a felmentő ítélete; a tervező munka során ugyanis nem volt megállapítható olyan foglalkozási szabályszegés, ami ok-okozati összefüggésben lett volt a munkás halálával.

A jogerős döntés szerint 2003.májusában a Bazilika rekonstrukciós munkálatainak befejező szakaszaként az altemplom kialakítását végezték. Ennek keretében esztétikai okokból került sor az altemplomban lévő, körülbelül 5,2 tonna súlyú Szent Lipót dombormű áthelyezésére a sekrestye feletti homlokzaton. A medalion új helyét a tervek szerint egy méterrel feljebb jelölték ki. Az áthelyezés terveit az első rendű vádlott készítette, ám abban semmi hiányosság nem volt. A kivitelezés során azonban az ő tervével ellentétben nem épült meg a nehéz állványzat, hanem a műszaki vezetőként dolgozó B. József III. r. vádlott olyan megoldást dolgozott ki, amivel azt szerette volna megakadályozni, hogy a kőtömb emelés közben ne billenjen előre.2003. május 22-én az alvállalkozóként dolgozó Cs. Elek II. r. vádlott jelenlétében megkezdték a dombormű előretolását, azonban ennek során nem rögzítették a hátsó megtámasztó szerkezetet. Két dolgozó tolta a követ, Cs. Elek pedig mérte, hogy az mennyire jött ki a fal síkja elé. A medalion a keresztben elhelyezett acélgerenda szélén állt, és sem a hátsó tartószerkezet nem volt rögzítve, sem pedig elölről nem védte semmi a kibillenéstől, annak ellenére, hogy a kő labilis volt. Ezt követően négy napig nem dolgoztak a területen. A terv ellenére a dombormű előtti nehéz állványt nem építették meg, így május 26-án L. T. sértett egy külön elhelyezett könnyű állványon kezdte meg a munkát. A függőleges részeket kezdte hegeszteni, mikor is feltehetőleg az acélszerkezet szélére támaszkodott, minek következtében az 5,2 tonna súlyú kőtömb a segédkerettel együtt leborult és maga alá temette. Két másik munkásnak sikerült félreugrania.

A jogerős döntés szerint az alvállalkozóként dolgozó Cs. Eleknek meg kellett volna követelnie a statikus végzettségű I. r. vádlottól a kibillenés elleni védelem kellő kidolgozását. B. József villamosmérnöki szakképzettsége nem volt erre megfelelő, így Cs. Elek azzal, hogy nem a megfelelő végzettségű emberre bízta a terv kidolgozását, megszegte a foglakozása szabályait. A bíróság B. Józsefnek azt rótta a terhére, hogy megfelelő képzettség nélkül vállalta a terv kidolgozását, ezt követően pedig a kivitelezéssel olyan személyt bízott meg, akinek nem volt ahhoz megfelelő szakképzettsége. I. Károly Ferencnek művezetőként a helyszín biztosítása és a kő megfelelő stabilitásának biztosítása volt a feladata. Észlelte, hogy az I. r. vádlott tervében szereplő nehéz állvány nem készült el, de ennek nem tulajdonított jelentőséget, holott ez lehetett volna az egyik megoldás a kibillenés elleni védelemre. A bíróság szerint nyilvánvalóan a szakértelme híján nem észlelte, hogy a kő labilis.

A bíróság szerint a vádlottak foglalkozási szabályszegése együttesen vezetett a sértett halálához, amelyben ugyanakkor szerepet játszott az is, hogy a sértett nem az előírt sorrendben szerelte a tartókonzolokat, illetve nem zárható ki az sem, hogy rátámaszkodott a szerkezetre.

Budapest, 2014. január 27.

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya