A Fővárosi Törvényszék 2014. január 22-én meghozott végzésével elutasította M. R. elítélt védőjének perújítási indítványát, amelyet azért terjesztett elő, mert a jogerős ítélet a vádlott távollétében született.

M. R. 2010. január 16-án reggel szökött meg a XIII. kerületi lakásából, ahol házi őrizetben volt, de távollétében a Fővárosi Bíróság első fokon, majd a Debreceni Ítélőtábla másodfokon bűnösnek mondta ki felbujtóként, előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében és társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében. Ezért - mint bűnszervezetben elkövetőt és többszörös visszaesőt - jogerősen tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A Debreceni Ítélőtábla 2012. december 3-án a jogszabály kötelező erejénél fogva, mivel a jogerős ítéletet M. Róbert távollétében hozta meg a bíróság, perújítást rendelt el és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatására az korábban eljárt Fővárosi Törvényszéknek küldte meg.

A Fővárosi Törvényszék határozatának indoklásában leszögezte, hogy a perújítás során nem a vádról, hanem a korábbi jogerős határozatról kellett dönteni, és a megismételt eljárás nem azonos az első fokú eljárás teljes megismétlésével.

Megállapította a bíróság azt is, hogy M. Róbert akkor távozott ismeretlen helyre, amikor a bizonyítási eljárást teljes terjedelmében befejeződött, így vallomásokat tett, jelen volt a vádlott-társak, a tanúk és szakértők kihallgatásánál, az iratok ismertetésénél, azokra észrevételeket tett, a kihallgatott személyekhez kérdést intézett, bizonyítási indítványokat terjesztett elő.

Mivel az eltűnését követő tárgyalásokon már csak a perbeszédekre, az utolsó szó jogán tett és a jogorvoslati nyilatkozatokra és a határozat hirdetésre került sor, az ítélet szerint ezért nem kell az első fokú eljárást teljesen megismételni. A bíróság csak a perújítással megtámadott határozatokat ismertette, valamint a vádlottat kihallgatta, mellyel orvosolta M. R. távollétében lefolytatott eljárási cselekményeket.

A terhelt azon túl, hogy a bűncselekmények elkövetését továbbra is tagadta, vallomásában nagyrészt ugyanazt a védekezést terjesztette elő, mint korábban. Olyan releváns, érdemi körülményre, amely az alapügyben megállapított tényállás lényegét érintené, nem hivatkozott.

A bíróság hivatalból sem vett fel bizonyítást, az alapeljárás anyagát sem ismertette, hiszen az a terhelt jelenlétében, a szökése előtt már megtörtént. A védői indítványra beszerzett okirati bizonyítékok pedig új adatokat nem tartalmaztak.

Kifejtette a bíróság azt is, hogy azért utasította el a védő által előterjesztett bizonyítási indítványokat, mert olyan bizonyítékokra vonatkoztak, amelyek felvétele és értékelése az alapügyben a vádlott jelenlétében már teljesült, így azok a bizonyítékok újraértékelését célozták.

M. R. és védője ismét indítványozta a titkos információgyűjtés teljes anyagának nyílttá tételét, mivel annak államtitok alóli feloldása csak részben történt meg. A BRFK Felderítő Főosztálya a titkosítás alóli feloldást bűnüldözési érdekből, védve a rendőrséggel együttműködők személyét, megtagadta.

Kitért a bíróság arra is, hogy más, többek között V. L. és társai vagy P. T. elleni büntető iratok beszerzésére nem volt mód, mert azok folyamatban lévő ügyek. Rámutatott azonban arra, ha azok az eljárások jogerősen lezárulnak és azokban olyan ténymegállapítást tesz a bíróság, amely M. Róbert cselekményére oly mértékben kihat, hogy a perújítással támadott ítéletet lényegesen befolyásolja akkor konkrét ügyre és konkrét bizonyítékra történő hivatkozással lehet kezdeményezni az újabb perújítást a Debreceni Ítélőtáblánál.

A Fővárosi Törvényszék indoklása szerint a perújítás azért nem volt alapos és azt azért utasította el, mert sem M. R. vallomása, sem a beszerzett okirati bizonyítékok nem tartalmaztak olyan új adatot, körülményt, amely az alapügyben megállapított tényállás lényegét, a minősítést, a büntetés kiszabási körülményeket érintené és amely miatt az alapügyben hozott határozatot M. Róbert vonatkozásában hatályon kívül kellene helyezni és új ítéletet kellene hozni.

A döntés nem jogerős, mert a védő és a vádlott fellebbezett ellene. Az ügyész tudomásul vette a bíróság határozatát. Az ügyben másodfokon  majd a Debreceni Ítélőtábla dönt.

Budapest, 2014. január 22.

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya