A Fővárosi Törvényszék 2013. december 17-én meghozott ítéletében K. L. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos személyként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettének kísérletében, ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.

A Központi Nyomozó Főügyészség folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettével vádolta K. L.-t.

A védő és a vádlott bűncselekmény hiányában felmentésre tett indítványt.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádlott 2004. tavaszán elhatározta, hogy soron kívüli vizsgálatot folytat le néhány Somogy megyei vadásztársaságnál, hogy megtudja bizonyos vadászatokon részt vevő a politikában, a gazdasági életben, a pénzügyi szférában közismert személyek fizettek-e a vadászatért. Ennek megállapításához vadászati naplókat, trófeabírálati lapokat kért be az azokat nyilvántartó és kezelő vadászati hatóságoktól, ill. számlákat akart beszerezni tőlük, valamint az ÁPV Rt.-től.

Az ítélet szerint ezekben a dokumentumokban szereplő nevek, vadászati adatok, a vadászat költségei személyes adatnak minősültek, amivel a vádlott is tisztában volt. Ezen információk egy részét az abban szereplő és érintett személyek hozzájárulása, ill. jogszabályi felhatalmazás, valamint törvényes cél megjelölése nélkül szerezte meg, majd kezelte K. L. .

A bíróság megállapította, hogy a dokumentumokat hivatalos személyként, hivatalos eljárása során kérte be, annak ellenére, hogy az információk nem minősültek sem nyilvánosnak, sem közérdekből nyilvános adatnak, így azokat nem ismerhette volna meg.

A vádlott a megküldött iratokat gyűjtötte, rendszerezte, a további dokumentumok bekérése érdekében azokat munkatársaival együtt elemezte.

A jogtalan vizsgálódásokkal, elemzésekkel részben az volt a célja, hogy megállapíthassa és nyilvánosságra hozhassa: a vadászatokon résztvevő vadat elejtő vadász helyett ki fizette meg a vadászat költségeit, különösen a trófea értékét. Azt azonban megállapítani nem lehetett, hogy ennek eredményét a nyilvánosságra hozatalon túl mire akarta felhasználni.

Nem lehetett azt sem tisztázni, hogy pontosan kinek a vadászatait és az ahhoz tartozó költségviselést akarta megvizsgálni.

Az ítélet szerint azonban a fenti dokumentumok együttes elemzéséből még következtetést lehetett volna levonni a vadász nevére, a vadászat gyakoriságára, az elejtő anyagi helyzetére, a trófea értékére, a társas, gazdasági, pénzügyi, politikai kapcsolatrendszerekre.

A vádirattal szemben a bíróság kimondta, hogy a sértettnek nem a vadásztársaságok, hanem az a 873 természetes személy minősül, akik a megküldött trófeabírálati lapon szerepeltek és nevük alapján beazonosíthatóak voltak.

Az ítélet szerint a sértettek érdekei jelentős mértékben sérültek volna, ha a vádlott neveiket, kapcsolataikat, jövedelmi viszonyaikat, de különösen a vadászatra fordított költségeket, ill. az azt megfizető személyét nyilvánosságra hozta volna.

K. L. mindent megtett ezen információk megszerzése és nyilvánosságra hozatala érdekében, amely részben azért maradt el, mert ezen adatokat kezelő és nyilvántartó szervek egy idő után megtagadták a kért teljes adatszolgáltatást, főleg a számlák rendelkezésre bocsátását. Ezért a bűncselekmény kísérletében állapította meg a bíróság a vádlotti bűnösséget.

K. L. országgyűlési képviselő volt, akinek a mentelmi jogát az Országgyűlés 2004. évben nem függesztette fel, ezért a büntetőeljárás csak 2010. június 15. napjával indulhatott meg újra, miután képviselői mandátumából eredő mentelmi joga 2010. május 14. napjával megszűnt.

Az ítélet nem jogerős, mert a döntés ellen a vádlott és a védő felmentés érdekében fellebbezett.

A próbára bocsátás intézkedés, annak alkalmazásával a bíróság a büntetés kiszabását próbaidőre halaszthatja el, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető.

Budapest, 2013. december 17.
 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya