A Fővárosi Törvényszék 2024. szeptember 2-án elsőfokon hirdetett ítéletet a Quaestor-ügyben, amelyben az ügyészség T. Cs. I.-t és társait az alábbi bűncselekmények elkövetésével vádolta.

Az első vádpont tárgyát az képezte, hogy a vádlottak eltulajdonították az általuk kezelt ügyfélvagyont, azaz az ügyfelek rájuk bízott állampapírjait, részvényeit, portfólióit és befektetési jegyeit.
A második vádpont szerint a vádlottak úgy adtak el az ügyfeleknek állampapírokat, hogy azok valójában nem is léteztek. 
Ezen első két vádpontban a bíróság megállapította a vádlottak bűnösségét.

A 3. vádpontban az ügyészség eredetileg azt tette a vád tárgyává, hogy a vádlottak 2007 és 2015 között úgy értékesítettek az ügyfeleknek vállalati kötvényeket, hogy közben a cégcsoport gazdasági értelemben fizetésképtelen helyzetben volt, így valamennyi ezen időszakban eladott vállalati kötvény kapcsán megállapíthatónak tartotta azt, hogy azok visszafizetésére a cégcsoportnak esélye sem volt. Mivel az ügyben kirendelt szakértők a gazdasági értelemben vett fizetésképtelenséget nem állapították meg, ezért a bíróság nem valamennyi 2007 és 2015 között eladott vállalati kötvény kapcsán, hanem kizárólag az ezen időszakban értékesített fiktív, azaz a valóságban meg nem keletkeztetett vállalati kötvények létrehozása és értékesítése vonatkozásában állapította meg a vádlottak felelősségét.

A bíróság ugyanakkor a váddal egyezően bűnösnek mondta ki a vádlottakat a 4. vádpontban szereplő, úgynevezett opciós szerződések kapcsán, amelyekkel VIP-ügyfeleknek úgy értékesítettek értékpapírokat, hogy azokat valójában nem írták jóvá a vásárlók értékpapírszámláin, így a vevők azokra nem is szerezhettek tulajdont.

Az 5. vádpontban a bíróság felmentő rendelkezést hozott, mert nem tartotta megállapíthatónak azt, hogy T. Cs. I. jogtalanul eltulajdonította volna az általa a házipénztárból felvett pénzösszegeket.

A bíróság a tízből két vádlottat teljes egészében felmentett az ellene emelt vádak alól.

2024.09.02.