A Fővárosi Törvényszék előtt R. E. és társai ellen folyamatban lévő ügyben a bíróság az eljárásjogi szabályoknak megfelelően járt el, akkor amikor megállapította a vádlottak előzetes letartóztatásának megszűnését, tekintettel arra, hogy eltelt az előzetes letartóztatás jogalkotó által törvényben maximalizált időtartama. A bíróság ezt követően a vádlottakkal szemben a soron következő legsúlyosabb kényszerintézkedést rendelte el, és házi őrizetbe helyezte őket annak érdekében, hogy mihamarabb eredményesen befejezhető legyen a bizonyítási eljárás.

A bíróság a házi őrizet elrendelésekor még nem alkalmazhatta automatikusan a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközt, mert az akkor hatályos jogszabály még a vádlott hozzájárulásától tette függővé az eszköz használatát. Ehhez két, a jelenleg szökésben lévő terhelt nem járult hozzá.

A 2013. szeptember 1-jétől hatályos jogszabály- módosítást követően már nincs szükség az eszköz alkalmazásához a terhelt hozzájárulására, abban az esetben, ha a házi őrizetet azért rendelte el a bíróság, mert a terhelt előzetes letartóztatása a törvényben maximalizált időtartam lejártát követően szűnik meg.  A terheltek mozgását nyomon követő technikai eszköz utólagos alkalmazására pedig nem érkezett indítvány.

A Fővárosi Törvényszék hangsúlyozza, a házi őrizet végrehajtását és annak ellenőrzését a jogalkotó a rendőrség feladataként határozza meg (6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes rendelet 3. § (2) bekezdése). A rendőrség a házi őrizet előírásai megtartásának ellenőrzését folyamatos rendőri ellenőrzéssel látja el, ha a házi őrizetben lévő terhelten a mozgását nyomon követő technikai eszköz nincs, illetve,  ha ellenőrzése járőr útján, valamint eseti ellenőrzéssel nem biztosítható.

A vádlottak szökése egyébként a tárgyalások tervezett ütemét nem befolyásolja, ugyanis lehetőség van a vádlottak távollétében is lefolytatni az eljárást és ítéletet hozni, amennyiben ezt az ügyészség indítványozza.

Budapest, 2013. október 7.

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya