A bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében a vádlottak közül:

 

K. A. vádlottat különösen jelentős értékre folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, különösen nagy kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt halmazati büntetésül 6 év 6 hónap börtönbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 10 év befektetési szolgáltatási tevékenységtől eltiltásra ítélte, valamint közel 230 millió forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A vádlottat felmentette a felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól.

 

K. Cs. I. vádlottat különösen nagy értékre bűnsegédként folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, pénzmosás bűntette, bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt 3 év 9 hónap börtönbüntetésre, 5 év gazdasági szervezetekben vezető tisztségviseléstől mint foglalkozástól eltiltásra, továbbá 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Emellett közel 177 millió forint erejéig és a B. cégcsoportban birtokolt üzletrészeire vagyonelkobzást rendelt el.

 

B. M. F. vádlottat vesztegetés bűntette és felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétsége miatt 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 100 millió forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. E vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette és hivatali befolyással üzérkedés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

 

Dr. G. G. vádlottat folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette miatt 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint közel 255 millió forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. E vádlottat az ellene társtettesként elkövetett hűtlen kezelés és pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

 

R. T. E. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett sikkasztás bűntette miatt, F. T. vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. D. Gy. vádlottat az ellene vesztegetés elfogadása, hűtlen kezelés és pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

 

A bíróság büntetőügy öt további vádlottját felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, továbbá vagyonelkobzást rendelt el velük szemben, két vádlottat próbára bocsátott, további három vádlottat pedig felmentett az ellenük emelt vádak alól.

 

A bíróság 3 cég esetében teljes, 17 cég kapcsán 1 milliárd 160 millió forintra, 6 millió euróra, 11,5 millió dollárra, 8 magánszemély esetében mintegy 70 millió forintra vagyonelkobzást rendelt el.

 

A korábbi elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 2010 májusában 18 vádlott vonatkozásában helyezte hatályon kívül, így az eljárást e vádlottakkal szemben kellett megismételni. A megismételt eljárásban a bíróságnak 150 tárgyalási nap után, közel 150 tanú meghallgatását követően, 100 ezer oldalnyi írásos bizonyíték alapján kellett állást foglalnia az ügyészség által előterjesztett vádakról. A megismételt eljárásban két új vádiratot nyújtott be, melyből az egyik a vádelemelést követően 12 év elteltével történt, illetőleg a vád tárgyává tett cselekmények minősítését egyes vádlottak esetében sikkasztásról vesztegetésre módosította.

 

A megismételt eljárásban az ügyészség - aki a vádban K. A. vonatkozásában 241 bizonyítási eszközt jelölt meg - indítványozta a nyomozás során keletkezett szakértői vélemény jelentős kiegészítését is, azonban a korábban eljárt szakértő elhunyta miatt új szakértőt kellett kirendelni az ügyben. A bizonyítást megnehezítette a sértett magatartása is: az érdemi döntés szempontjából jelentős okirati bizonyítékokat késve vagy egyáltalán nem bocsátott a bíróság, illetve a szakértő rendelkezésére.

 

A törvényszék indokolásában rámutatott, hogy K. Attila vádlott részben beismerte a bűncselekményeket és több vádlottra terhelő vallomást tett, míg a vádlottak jelentős része tagadta a terhére rótt bűncselekményeket. A bíróság nem fogadta el K. A. vádlott vallomását teljes mértékben szavahihetőnek. A szóbeli indokolásában számos ponton rámutatott arra, hogy K. A.  vádlott vallomását az eljárás során részben módosította, melyeket a terhelt az eljárás egyes szakaszaiban a védekezési koncepciójához és saját érdekéhez igazított. Ezért az egyes vádlottak bűnössége vagy felmentése vonatkozásában a bíróság K. A. terhelő vallomásain túl a szakértői véleményeket, tanúvallomásokat, okiratokat, valamint a befektetéseikkel kapcsolatos számlamozgásokat vizsgálta.

 

A bíróság kiemelte, hogy K. A. a sikkasztások elkövetése érdekében olyan értékpapírügyletek lebonyolításában működött közre, amelyek a brókercég tevékenységéhez nem kötődtek és a befektetési tanácsadási, illetve portfóliókezelési szerződéseknek sem feleltek meg. E szerződések az ügyfelek közötti – a polgári jog szabályainak megfelelő – adásvételek voltak, melyeket jelentős részben utólag, azok lebonyolítását követően íratott alá az ügyfelekkel.

 

Kimondta a törvényszék, hogy K. A. munkaköri leírása nem terjedt ki az ügyfelek pénzének közvetlen kezelésére, azonban a munkáltató ennek ellenére „hallgatólagosan” eltűrte, hogy a vádlott ily módon kezelje az ügyfelek befektetéseit, illetve maguk az ügyfelek adtak szóbeli felhatalmazást a vádlottnak arra, hogy azokat elvégezze.

 

Az ítélet szerint a vádlott akként leplezte a törvénytelen tranzakciókat, hogy az ügyfelek befektetéseiről hamis portfólió igazolásokat készített. Amikor az ügyfeleknek a brókercégnél vezetett számláikról pénzre volt szükségük, a vádlott más ügyfelektől utalta át ennek fedezetét, vagy offshore cégek számláiról biztosította azt. Ezen ügyleteivel K. A. a közreműködésével létrehozott cégcsoport ingatlanvásárlásaihoz, építőipari befektetéseihez és cégfelvásárlásaihoz nyújtott anyagi fedezetet.

 

A sikkasztás elkövetési értékét a bíróság a szakértői véleményre alapítottan közel 22 milliárd forintban állapította meg.

 

A bíróság K. A. egy cselekménye tekintetében csalás bűntettében állapította meg felelősségét, mert a brókercégnél befektetni szándékozó ügyfél megtakarítását nem a befektetési szolgáltató számlájára utaltatta, hanem egy olyan cég számlájára, akinek korábban kölcsönt ígért.

 

A bíróság K. A-t a közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, mert egy Saab típusú gépkocsi kapcsán nem lehetett bizonyítani, hogy valótlan adat került a gépkocsi-nyilvántartásba, mert az erre nyilatkozni tudó személyek tekintetében a korábbi bírósági eljárásban hozott ítélet jogerőre emelkedett és ezen személyek megtagadták a vallomástételt.

 

K. Cs. I. tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését, a bíróság ítéletében azonban megállapította, hogy nyomozati vallomásában ő maga ismerte el, hogy a cselekmény időszakában az értékpapír befektetések hozamához képest magasabb jövedelmezőséget jelentett az építőipari tevékenységbe való befektetés. A K. A. által létrehozott cégcsoport részben ilyen tevékenységet végzett. Továbbá a bíróság rámutatott arra, hogy K. Cs. I. és az érdekeltségi körébe tartozó cégek a brókercégnél vezetett számláikon is végrehajtottak olyan ügyleteket, amellyel az ügyfelek pénzét időlegesen eltulajdonították és ennek jogszerűtlenségét a közgazdász végzettségű terheltnek fel kellett ismernie. Így K. Cs. I. a saját, illetve cégei számláján végrehajtott ügyletekkel segítséget nyújtott K. A-nak a sikkasztás elkövetéséhez.

 

K. Cs. I. vádlott a fenti jogellenes magatartásból eredő pénzeszközöket az általa és K. A-val, valamint M. J. közreműködésével létrehozott cégcsoport feltőkésítéséhez használta fel, majd e pénzösszegek segítségével már jogszerűen működő gazdálkodó szervezeteken keresztül folytatott jelentős nyereséget hozó vállalkozási tevékenységet. K. Cs. és M. J. e tevékenységét a bíróság pénzmosásnak minősítette, K. A. büntetőjogi felelősségét e körben azonban nem tudta vizsgálni, mert e cselekményre a nyomozás során a külföldi bíróság megtagadta az átadását.

 

B. M. F. vádlott, az Állami Autópálya Kezelő Rt. vezető tisztségviselője volt. E vádlott a részvénytárság vezető tisztségviselői és gazdasági vezetői tudtával a Nemzeti Autópálya Zrt. által meghatározott célra rendelkezésre bocsátott pénzeszközöket három részletben a brókercéggel kötött szerződés alapján befektette. K. A. e pénzösszegeket B. Miklós Ferenc tudta nélkül más számlákra átvezette. A bíróság megállapította, hogy B. M. F. nem tudott K. A. tevékenységéről, így magatartása nem sikkasztás bűntette, hanem a polgári jog körébe tartozó szerződésszegésnek minősülhet. Azzal, hogy B. M. F. K. A-nak megengedte, hogy a befektetésekkel szabadon rendelkezzen és cserében az elért „pluszhozamot” elfogadta, vesztegetést követett el.

 

B. M. F. tekintetében az ügyészség továbbá a vád tárgyává tette, hogy K. A-tól 50 millió forintot kért annak érdekében, hogy egy vezető politikust befolyásoljon abban, hogy egy vegyipari részvénytársaságnak ne nyújtson az MFB hitelt. A bíróság B. M. F. vádlottat e vád alól felmentette, mert nem nyert bizonyítást, hogy ilyen közreműködést felajánlott volna.

 

Az ügyészség vádat emelt a cselekmény elkövetésekor Magyarországon az építőiparban vezető szereppel bíró egyik gazdasági társaság két tulajdonosa és egyben az ügyvezetésében szereppel bíró két személy ellen is. A bíróság dr. G. G. vádlottat vesztegetés elfogadásának bűntettében bűnösnek mondta ki, míg D. Gy. vádlottat felmentett e vád alól. A bíróság ítéletében rámutatott, hogy dr. G. G. külön megállapodást kötött K. Attilával, hogy az ő irányítása alatt is álló részvénytársaság befektetései vonatkozásában szabadon rendelkezhet, ennek fejében azonban az elért magasabb hozamból részesedést kapott. Az eljárás során nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy D. Gy. is részesült volna ebből az úgynevezett „pluszhozamból”. Ebben a vonatkozásban sem terhelt-társi, sem tanúvallomások, sem kétséget kizáró okirati bizonyítékok nem álltak rendelkezésre.

 

E két vádlottat a bíróság az ellenük különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, mert álláspontja szerint az általuk lefolytatott részvényvásárlás során több tízmilliárd forintnyi potenciális követeléstől mentesítették az általuk vezetett céget. E felmentés következményeként az adásvétel során végzett átutalások kapcsán a pénzmosás bűntettében való felelősségük sem volt megállapítható, mert hiányzott az annak alapjául szolgáló bűncselekmény.

 

R. E. T. vádlottat a bíróság bizonyítottság hiányában mentette fel az ellene emelt vád alól, mert kétséget kizáróan nem lehetett bizonyítani, hogy a vádlott szándékosan segítséget nyújtott volna K. A. sikkasztási cselekményeihez. A bíróság indokolásában kifejtette, hogy R. E. T. a bank vezérigazgatójaként tevékenykedett, míg K. A. a bank egyik leányvállalatánál állt munkaviszonyban. Így R. E T. utasítási jogkörrel nem rendelkezett a brókercégnél, és nem volt rálátása K. Attila befektetési tanácsadási tevékenységére sem. Ebből következően a brókercégen belül nem tudta elősegíteni, hogy K. A. különleges eljárási módban részesüljön az ügyfeleivel való kapcsolattartás során és kikerüljön a befektetési szolgáltató ellenőrzési köréből a tevékenysége.

 

F. T. vádlott esetében a törvényszék nem látta bizonyítottnak, hogy a vádlott a vádban írt vesztegetést elkövette volna, azaz hogy az általa vezetett Z. Újság Rt. befektetéséért cserében K. A-val megállapodott volna a „pluszhozam” egymás közötti elosztásában.

 

A bíróság a büntetés kiszabása során valamennyi elmarasztalt vádlott javára enyhítő körülményként értékelte az eljárás során bekövetkezett jelentős időmúlást, amely nem a vádlottak magatartása miatt következett be, hanem a vád tárgyává tett cselekmény bonyolultsága és a kiterjedt bizonyítás eredményezte azt.

 

Az ítélet egyik vádlott esetében sem emelkedett jogerőre, az ügyészség, a vádlottak és védőik által bejelentett ellentétes tartalmú fellebbezések miatt.

 

Az ügyészség előzetes letartóztatás elrendelését indítványozta K. A. és K. Cs. I. vádlottak tekintetében arra hivatkozással, hogy a kiszabott büntetés mértéke e két vádlott esetében a három évet meghaladja és ez a jogszabály értelmében az elsőfokú nem jogerős ítélet meghozatalát követően önmagában megalapozza a kényszerintézkedés elrendelését.

 

A bíróság az ügyészi indítványt elutasította, mert a vádlottak az eljárás során tanúsított magatartása nem indokolja a legszigorúbb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelését. A bíróság indokolásában kiemelte, hogy mindkét vádlott mind az alap, mind a megismételt bírósági eljárásban minden tárgyaláson megjelent, így a kiszabott büntetés mértékére is figyelemmel nem lehet a szökés, illetve elrejtőzés veszélyére alappal hivatkozni.

 

Az ügyész ez ellen a döntés ellen is fellebbezett, így az nem jogerős.

 

Budapest, 2015. december 29.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya