Személyiségi jog megsértése – ítélet

A Fővárosi Törvényszék 2016. május 23-án kihirdetett ítéletében megállapította, hogy a Gerilla Press Lapkiadó és Médiatanácsadó Kft., mint I. rendű alperes az általa kiadott nyomtatott és online sajtótermékekben 2012- 2016 között megjelent cikkekben, valamint Sz. Z., mint II. rendű alperes az MTVA egyik műsorának 2014 szeptemberében adott nyilatkozatában szereplő állításaival megsértette H. L. felperes becsületét és jó hírnevét.

 

A bíróság kötelezte az alpereseket, hogy saját költségükre 15 napon belül távolítsák el a felperes teljes nevét és utolsó rangját, beosztását valamennyi jogsértést megvalósító cikkből, illetve műsorból, valamint a felperes teljes nevét a „H. L.” megjelölésre cseréljék. A törvényszék továbbá azt is elrendelte, hogy az alperesek 15 napon belül külön-külön magánlevelet küldjenek a felperes számára, amelyben az általuk a felperes terhére elkövetett személyiségi jogi sérelmekért a jogsértések elkövetése miatti sajnálkozásukat is kifejezésre juttatják.

 

A bíróság az alpereseket eltiltotta a felperes személyiségi jogainak további, ismételt megsértésétől, emellett az I. rendű alperest 7.600.000 forint, a II. rendű alperest 200.000 forint megfizetésére kötelezte a felperes számára.

 

Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította.

 

Az ítélet indokolása szerint a felperessel szemben 2012 májusától hivatali vesztegetés bűntette miatt folyik büntetőeljárás, amelyben ártatlannak vallja magát. Az alperes, mint az írott és elektronikus sajtó hangsúlyos szereplője, rendszeresen és fokozottan tudósított a nyomozásról, amely „Vizoviczki-ügy” néven teljes, országos nyilvánosságot kapott. 

 

A felperes annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperesek a megjelölt sajtótermékekben tett kijelentéseikkel, róla készült, közreadott fénykép és videó-felvételekkel, valamint teljes nevének bemutatásával megsértették személyiségi jogait, jó hírnevét és becsületét, emberi méltóságát. Ezért kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket valamennyi sérelmezett kijelentés kapcsán a cikkek eltávolítására, valamint arra, hogy írjanak bocsánatkérő magánlevelet a felperes részére. Ezekben fejezzék ki a jogsértések miatti sajnálkozásukat, megbánásukat, és azt, hogy a jövőben hasonló jogsértés elkövetésétől tartózkodnak. 

Továbbá kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket jogsértésenként 200.000 forint és járulékai, valamint egy 2016 februárjában megjelent cikk kapcsán 500.000 forint nem vagyoni jellegű kára megtérítésére.

 

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, többek között arra hivatkozva, hogy a felperes büntetőügyéről az ügyészség felvilágosításának megfelelően, az ügy aktuális állása szerint tudósított. 

 

A II. rendű alperes 2014 szeptemberében az MTVA egyik műsorában, mint vendég szerepelt, és nem vitatta, hogy a felperes által sérelmezett kijelentéseket megtette. Nyilatkozata szerint az ügyészségi szóvivő személyesen adta át neki minden más sajtószervet egy nappal megelőzve – rábeszélésére – a nyomozati iratok egy részét és az ominózus videó felvételt. 

 

A bíróság a felperes keresetét túlnyomó részben megalapozottnak találta: az I. rendű alperestől származó 44 sérelmezett kijelentés közül 38 kijelentés esetében állapított meg jogsértést. A II. rendű alperes részéről sérelmezett kijelentések körében a bíróság mindegyik esetében jogsértést állapított meg. Megállapította, hogy ezen alperesi kijelentések sérelmesek a felperesre nézve, sértik becsületét, azaz hivatásbéli és emberi tisztességét, valamint jóhírnevét is, mely a személy társadalmi értékítéletét hívatott kifejezni. Egyes kijelentések esetében az emberi méltóság sérelme is megállapítható volt. A bíróság figyelembe vette, hogy a felperes korábban már csak pozíciójánál fogva is, mint magas beosztású rendőrségi vezető a társadalom védelmét szolgáló személyként szerepelt a köztudatban. Ehhez képest az alperesi tudósítások a felperest mint súlyos, az egész társadalmat érintő és megrázó korrupciós bűncselekmény elkövetőjét állították be. 

 

Az ítélet szerint a tudósítások a közérdeklődést folyamatosan fenntartó, azonos tárgyú cikkek, és mivel ugyanebben az időszakban más sajtótermékek is rendszeresen foglalkoztak az üggyel, így a nyilvánosság folyamatosan, számos oldalról kapott információt, véleményt, értékítéletet és tényközlést a büntetőeljárásról. Ebből következik, hogy az egyes cikkekben a felperes többnyire akkor is azonosíthatóvá vált, ha teljes nevét nem írták vagy mondták ki. Megjegyezte a bíróság azt is, hogy az alperes által a képek kapcsán alkalmazott kitakarás csak a felperes szorosan vett ábrázatára, arcára vonatkozott, és az egész alakos ábrázolás ezzel együtt is azonosíthatóságához vezetett. 

 

A bíróság hangsúlyozta, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás körében a sajtótörvény az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosításának követelményét jelöli meg zsinórmértékként. E körben a bíróság úgy találta, hogy a cikkek – hangsúlyosan az ügyészség által közöltek mentén – a felperes bűnösségéről győzik meg az olvasókat. Egyik cikk sem helyezett hangsúlyt arra, hogy kiegyensúlyozottan és az ügy állását követve időszerűen bemutassa a felperes büntetőeljárás során konzekvensen hangoztatott álláspontját, miszerint ártatlan az ellene emelt vádakban, pedig ez a kiegyensúlyozottan tájékoztató médium mindenkori kötelezettsége. 

 

A bíróság nem adott helyt a II. rendű alperes kimentésének: miszerint II. rendű alperes úgy ítélte meg, a kezébe került nagy számú nyomozati irat a nyilvánosságra tartozik, illetve hogy annak felperesre vonatkozó részei korlátlanul nyilvánosságra hozhatóak közszereplői mivoltára és a közéleti ügyre való tekintettel. Az átlagos tévénéző számára a képanyagból és a II. rendű alperes elmondásából is az következett, hogy a felperes lelepleződött, mint megvesztegetett rendőr. A II. rendű alperes pedig a műsorban nem beszélt arról, hogy a felperes hogyan védekezik a vele szemben emelt váddal szemben. 

 

A bíróság mérlegelte, hogy a felperes által követelt nemvagyoni jellegű kártérítés arányos-e a jogsértéssel keletkezett kár nagyságrendjéhez viszonyítva, illetve alkalmas-e a felperest ért joghátrány enyhítésére. A törvényszék szerint a felperes személye nemcsak az őt valóban ismerő rokoni, baráti és kollegiális környezetben volt azonosítható egy bűncselekmény elkövetőjeként, hanem azok számára is, akik a felperest korábbról nem ismerték. Külseje, arca, hangja országosan ismertté vált, ahogyan a személyéhez társított rendkívül súlyos bűncselekmény is. Ezért az a személyiségi jogait sértő mód, ahogyan az alperesek bemutatták, kifejezetten jelentős hátrányt okozott a felperesnek, hiszen az országos nyilvánosság előtt tette őt ismertté. Így a felperes által igényelt nemvagyoni kártérítés mértéke indokolt volt.

 

Budapest, 2016. május 25.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya