A Fővárosi Törvényszék 2017. április 28-án kihirdetett ítéletével 7 év börtönbüntetésre ítélte V. L. vádlottat, akit bűnösnek mondott ki többek között 670 millió forintra elkövetett felbujtóként, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében.

 

Az ügyészség V. L. ellen 1,1 milliárd forintra, bűnszervezetben, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt emelt vádat. Az ügyészség 2017. február 27-én a vádirati tényállást és minősítést módosítva az egyes vendéglátóipari egységek üzletvezetőit a költségvetési csalás tekintetében üzletszerű és bűnszervezeti elkövetéssel is megvádolta.

Az ítélet szerint V. L. egy 16 cégből álló olyan, többnyire belvárosi éttermeket, a hajógyári szigeten működő szórakozó helyeket, diszkókat, night-klubokat működtető cégcsoportban volt érdekelt, amelyeknek nem volt közvetlen tulajdonosa, de az általa megbízott családtagok és ismerősök segítségével a háttérből irányította azokat. A költségvetési csalást V. L. azzal követte el, hogy a 16 cég bevétele egy részét társai segítségével, 2010-2012 között eltitkolta az adóhatóság elől. Módszerük lényege az volt, hogy a pénztárgépekbe a bevételt nem, vagy annak csak egy részét ütötték be.

Az ítélet szerint a bizonyítás eredményeként csak azt lehetett megállapítani, hogy a cégek, mint adófizetésre kötelezett adóalanyok révén a be nem fizetett általános forgalmi adó mértéke a 16 cég tekintetében 670 millió forint volt.

A vádlottak elismerték, hogy az egyes üzletek vezetői az általuk készített úgynevezett „rajzok” alapján számoltak el a bevétellel. Azonban vitatták, hogy a rajzok a tényleges bevételt tartalmazták volna és nem fogadták el annak a vádban írt összegszerűségét sem. Állították, hogy a bevétel túlnyomó része borravaló volt, amit az adójogszabályok szerint nem kellett bevallaniuk az adóhatóságnak, ezért vagyoni hátrány nem érhette a költségvetést.

V. L. nemcsak a bűnösségét tagadta, hanem vitatta a szakértők által először kiszámolt 1,1 milliárd forint, majd a vádlotti védekezések figyelembevételével később pontosított 670 millió forint áfa hiányt is. Védekezése szerint nemhogy további áfa fizetési kötelezettsége lett volna, hanem az általa benyújtott magánszakértői vélemény alapján még legalább 30 millió forint visszaigénylésével is élhetett volna a NAV felé. Állítása szerint a bizonyítási eljárás során „fekete könyvelésnek” nevezett bevételének nagy része az úgynevezett borravaló volt, ami a jogszabályi értelmezése szerint nem adóköteles jövedelem, így sem bevallási, sem befizetési kötelezettsége nem volt. Emellett azzal is védekezett, hogy bevételét adományok juttatásával tovább csökkentette, emiatt a költségvetést nem érte hátrány.

A törvényszék V. L. bűnösségét, tagadásával szemben többek között a vádlott társak és a tanúk vallomására, illetve a szakértői véleményekre alapította. A vádlott társak terhelő nyilatkozati szerint V. L. a bevétel eltitkolására adott utasítást. A tanúk ugyan nem terhelték közvetlenül a vádlottat, azonban elmondták, hogy a vádlott munkatársaitól és az üzletvezetőitől megkapták az utasítást arra nézve, hogy a pénztárgépbe ne üssék be a tényleges bevételt.

A bíróság a vádtól eltérően azért csak 670 millió forint összegben tudta megállapítani a kár mértékét és a vádlott bűnösségét, mert elfogadta egyrészt a szakértői véleményt, másrészt azon védői érvelést, miszerint a borravaló összegét a gazdasági társaság mint adóalany nem volt köteles bevallani és azután adófizetési kötelezettsége sem volt.

V. L. vádlott azért felbujtóként követte el a cselekményeket, mert ő adott utasítást arra, hogy a gazdasági társaságok titkolják el a jövedelmüket.

A Btk. szerint bűnszervezet akkor jön létre, ha három vagy több személy, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoportot hoz létre, amelynek célja legalább öt évi szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.

A törvényszék szerint az ügyészi váddal szemben a vádlottak azért nem bűnszervezetben követték el a cselekményt, mert nem látta bizonyítottnak, hogy valóban öt évi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetése lett volna valamennyi vádlott célja.

Ugyanakkor a bíróság bizonyítottnak látta, hogy V. L. és közvetlen vádlotti köre előzetesen megállapodtak bűncselekmények elkövetésében, ez a szervezettség pedig elegendő volt a csekélyebb súlyú bűnszövetség megállapíthatóságához. 

Cselekménye azért minősül még üzletszerűnek is, mert a bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre is törekedett.

A törvényszék V. L. javára enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, a kár megtérültét, ugyanis a vádlottól nagy mennyiségű készpénz került lefoglalásra. Súlyosító körülmény volt, hogy a felbujtója, kezdeményezője volt a bűncselekményeknek, de terhére értékelte még a két éven át tartó, szervezett és üzletszerű elkövetést, valamint az adócsalásos bűncselekmények elszaporodottságát.

V. L. vádlott esetében a kiszabható büntetés akár 15 évig terjedő szabadságvesztés is lehetett volna. Mivel a vádlott kezdeményezésére, az ő felbujtására követték el társai a bűncselekményeket, emellett nála jelentkezett a legtöbb vagyoni előny is, ezért indokolt volt V. L-t a többi vádlotthoz képest a legmagasabb büntetéssel sújtani. 

A többi vádlott büntetését a bíróság, a belső arányosság szem előtt tartásával, a cselekményben betöltött szerepéhez és a hozzá köthető vagyoni hátrány mértékéhez igazította. Ekként a bűnszövetséggel érintett és az 50 millió forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozó vádlottakat végrehajtandó, míg ezt a mértéket meg nem haladó elkövetéssel érintett vádlottakat felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

A törvényszék három vádlottat felmentett a vád alól, mert esetükben nem tudta a vagyoni hátrány okozását bizonyítani.

V. L-t a bűnösség megállapítása mellett több mint 600 millió forintos vagyonelkobzással is sújtotta, mivel vagyonát bűncselekmény elkövetése során, illetve azzal összefüggésben szerezte.

A vádlottak viselik a mintegy 53 millió forint bűnügyi költséget is.

 

Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész valamennyi vádlott esetében fellebbezést jelentett be. Többek között a felmentésekkel szemben bűnösség, illetve bűnszervezet megállapítását és V. L. esetében a szabadságvesztés büntetés súlyosítását, valamint pénzbüntetés kiszabását is kérte.

 

V. L. vádlott felmentés miatt fellebbezett. A védők többnyire három nap gondolkodási időt jelentettek be, illetve fellebbeztek felmentés és enyhítés miatt. De volt olyan vádlott is, aki tudomásul vette a döntést. Az ügyész a kiszabott büntetés mértéke és ebből adódóan a szökés miatt többek között V. L. vádlott előzetes letartóztatását is indítványozta, míg a védő és a vádlott nemcsak ennek elutasítását, hanem a házi őrizet megszüntetését is kérte. A törvényszék V. L. házi őrizetét tartotta fenn, és az előzetes letartóztatásra irányuló ügyészi indítványt elutasította. Az ügyész emiatt is fellebbezett, a vádlott és védő tudomásul vette a döntést.

 

Budapest, 2017 április 28. 

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály