A Fővárosi Törvényszék 2017. december 12-én 28 rendbeli szexuális erőszak bűntette, 20 rendbeli szexuális visszaélés bűntette, 2 rendbeli szexuális kényszerítés bűntette és 5 rendbeli testi sértés miatt 14 év fegyházbüntetésre ítélte azt a vádlottat, aki a csepeli Burattino Általános, Közép- és Szakképző Iskola, Gyermekotthonban volt testnevelő tanár.

 

Az ítélet szerint a vádlott 2005 és 2014 között 36 intézeti nevelt és szociálisan hátrányos helyzetű, 8-18 év közötti fiúgyermekek sérelmére követte el a bűncselekményeket.

A vádlott 12 sértett esetében a szexuális erőszak bűntettét azzal valósította meg, hogy a sértettek fejét erőszakkal a nemi szervéhez nyomta vagy gáz riasztó fegyverrel fenyegette meg őket és szexuális cselekményre vagy eltűrésére kényszerítette a sértetteket. Az indoklás szerint további 16 alkalommal a sértettek az elkövetéskor még nem töltötték be a 12. életévüket és a vádlott őket is ugyanilyen jellegű szexuális cselekményekre kényszerítette. Mivel a jogszabály értelmében a 12 év alatt sértetteket védekezésre képtelen személynek kell tekinteni, a fenyegetés mértékét nem vizsgálta a törvényszék.

A 20 rendbeli szexuális visszaélés bűntette közül a vádlott 14 esetben a nevelése, felügyelete alatt álló 12-14 év közötti, 6 esetben a tanári pozíciójával, vagyis hatalmi, befolyásolási viszonyával visszaélve 14-18 év közötti fiúkat vett rá szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére.

Két szexuális kényszerítést azzal valósított meg a vádlott, hogy kihasználva két fiú tőle való félelmét, arra kényszerítette őket, hogy eltűrjék, hogy a vádlott szexuális cselekményt végezzen rajtuk.

A fiúgyermekek között 14 olyan sértett is volt, akikkel 12 éves kora előtt és azt követően is fajtalankodott és több szexuális cselekményt követett el rajtuk.

A súlyos testi sértést azzal követte el a vádlott, hogy az egyik sértett kisujját ok nélkül hátratörte. A 4 rendbeli könnyű testi sértést azzal indokolta a törvényszék, hogy a vádlott a boksz edzésen olyan fizikai erőszakot alkalmazott négy sértettel szemben, amely nem tartozott az edzéshez, megrúgta őket, kesztyű nélkül ütötte a sértetteket, illetve egyiküket felemelte és eldobta.

A vád szerint a 20 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének a bűntettét a vádlott azzal valósította meg, hogy 2005-2009-ban a sértettekkel „bíróságosdit játszott” és azt a büntetést szabta ki velük szemben, hogy többek között az udvaron körbe-körbe szaladgáljanak, miközben azt kellett kiabálniuk, hogy „hülye gyerek vagyok”. A bíróság a kiskorú veszélyeztetése miatti eljárást azért szüntette meg, mert a büntetés kiszabása szempontjából ezeknek a több mint 10 éves cselekményeknek nem volt jelentősége a kiemelkedő tárgyi súlyú nemi erkölcs elleni bűncselekmények mellett, amelynek a büntetési tétele akár 22,5 év is lehetett volna. Ehhez képest a kiskorúak veszélyeztetésének bűntettei enyhe megítélésű cselekmények voltak.

 

A vádlott minden terhére rótt cselekményt tagadott. Védekezése szerint kitalált történeteket adtak elő a sértettek, amelyre az iskolavezetés készítette fel a gyermekeket. Vallomása szerint az iskola azért akarta ellehetetleníteni, mert a kollégák panaszai szerint túl közel engedte magához a gyermekeket és túl közvetlenül viselkedett a sértettekkel. Védekezésében arra is kitért, hogy merevedési problémákkal küzd, ezért a nemi bűncselekményeket nem követhette el.

 

A törvényszék a vádlotti védekezést elvetette és a bűnösségét a sértettek következetes és pszichológus szakértő által is alátámasztott terhelő vallomására, a közvetett tanúk nyilatkozatára, valamint a vádlott és a sértettek Facebook levelezésére alapította. A pszichológus szakértők igazolták, hogy a sértettek vallomásai élményszerűek, amihez odaillő metakommunikációs viselkedés is társult. A szakértők más személy ráhatását kizárták, és leszögezték, hogy a sértetti vallomások befolyásmentesek voltak. A bíróság a Facebook levelezést azért tekintette bizonyítéknak, mert azok tartalmában szinte szerelmes levelek voltak a sértettek és a vádlott között, amik azt bizonyították, hogy érzelmi szálak fűzték a vádlottat a sértettekhez. Az orvosszakértői vizsgálat cáfolta a vádlott azon védekezését is, hogy merevedési problémákkal küzdene.

 

A vádlottal szemben kiszabható büntetés 5 évtől 22 és fél évig terjedő szabadságvesztés lehetett volna. A bíróság a jogszabály szerint irányadó középarányos büntetést alkalmazott. A törvényszék a szabadságvesztés mértékének megállapításakor enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, ugyanakkor súlyosító körülményként a sértettek nagy számát, és azt a tényt értékelte, hogy a fiúgyermekek 8-9 éves voltak.

 

A törvényszék mintegy 10 sértett esetében zárt tárgyaláson folytatta le a bizonyítás egy részét. A sértettek a nyilvánosság kizárását azért kérték, mert olyan cselekményt tárgyalt a bíróság, amelynek témáját maguk is szégyellték. A törvényszék néhány sértettet, a jogszabály értelmében, életkoruk miatt nem hallgathatott meg, mert a gyermekek a tárgyalásig nem töltötték be a 14. életévüket. Több sértett az eljárás során ismeretlen helyen tartózkodott, emiatt nem lehetett tanúként megidézni őket, így a nyomozati vallomásukat olvasta fel a bíróság.

 

A törvényszék a két évig tartó tárgyalási szakaszban 27 tárgyalási napon, mintegy 60 tanút és 6 szakértőt hallgatott meg, 32 pszichológus szakvéleményt, valamint 15 tanú vallomását olvasta fel és mintegy 10.000 oldalnyi iratanyag alapján hozta meg az ítéletét. A vádlottat a bíróság végleges hatállyal tiltotta el a gyermeknevelői, felügyelői, gyermekgondozási és ápolási foglalkozástól, valamint 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától is, és kötelezte a jórészt védői és szakértői díjból álló mintegy 3,2 millió bűnügyi költség megfizetésére.

 

Az ítélet nem jogerős. Az ügyész a büntetés súlyosításért, a vádlott és védője felmentés miatt, illetve enyhítést jelentett be fellebbezést. Az ügyben másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla dönt.

 

A vádlott az eljárás további szakaszában is előzetes letartóztatásban marad, melyet a törvényszék a kiszabott büntetés mértékére tekintettel a szökés és elrejtőzés veszélyével indokolt.

 

Budapest, 2017. december 12. 

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály